Kikerülhetetlenül előkerülnek fotós témák a blogon, hiszen a képkészítés folyamatosan átszövi napjainkat. Elkerülhetetlen, hogy gyermekink gépet ragadjanak a kezükbe, vagy a különböző eszközöket bevonják játékaikba, jöjjenek velünk képeket nézni, látják az "ihletős" videókat, néha résztvesznek a fotózásokon.
Bernát eddig is sokat fényképezett, egy kis digitális kamerával, amely ugyen nem csinált csodálatos képeket, de a célnak megfelelt: könnyen kezelhető, mindig kéznél van és nem áll égnek a hajam, amikor koppan a földön.
Örülök, hogy tetszik neki, mert úgy érzem, hogy az írás, a zene, a tánc, a rajzolás, festészet mellett ez is egy kifejezési forma. Mi magunk is mid többet tanulunk, olvasunk a témában, annál jobban látjuk, hogy mily sok határterület kikerülhetetlen, ha tényleg minőségi fejlődést szeretnénk tapasztalni a munkánkban.
Bsleset történt, kivételesen a motoros rendőrel, és még jó, hogy volt rajta sisak (ez mobillal készült)
Látom, hogy Bernát örömmel örökíti meg a megoldott feladatokat, a nagyobb legóépítményeket, és egyre jobban odafigyel arra is, hogy ne csak úgy rajta legyen valami a képen, hanem állítgatja, módosítja a tárgyat.
Belefutottunk egy 10 pontot tartalmazó cikkbe, amely arról szól, hogy hogyan buzdítsuk gyermekeinket a fotózásra. Igazából nem maga a rámotiválás tetszett meg benne, hiszen rá-buzdítan nem akarom, de ha tetszik neki és csinálja, akkor szeretném, ha úgy tudnánk mind vele foglalkozni, hogy eme kedves időtöltésből a lehető legjobbat hozzuk ki.
A közös képnézegetés már most is program, még egy idő, amikor csak rá tudok figyelni, és arra, amit alkotott és amire láthatóan büszke. Figyelni, hogy legyen nálunk fényképezőgép, ki hinni, hogy fotós családban erre figyelni kell, de bizony igen, mi eléggé hajlamosak vagyunk néha elbambulni ezt a területet.
Képek kinyomtatása, ez bizony nagyon tud már hiányozni, nekem rettenetesen! Pedig mennyivel másabb az a kép, amit kézbe vehetünk. Ráadásul ma már, ha kinyomtatunk egy képet, azzal elismerjük, hogy ez tényleg jó, ki-nyomtattuk a többi közül, ki-emeltük.
Nálatok ki szeret a legjobban fényképezni?
Mindketten nagyon szeretünk, de szerintem én jobban.:) Oli a fotós-videós a családban, aki ért is hozzá: mármint abban az értelemben, hogy a kezébe tud fogni egy bonyolultabb masinát is és tud mit kezdeni vele.
VálaszTörlésÉn nemrég kaptam életem első komolyabb fényképezőgépét és még nem mozgok otthonosan vele, még csak tanulgatom. Ez nekem merőben új terület: eddig csak a telefonom volt, de azt meglehetősen sokat használtam fényképezésre. Jó képeket csinál.
Érdekes, amit írsz a gyerekek fotózáshoz szoktatásáról. Egy géppel kezdődik minden. Doda elég érdeklődő ezekkel a kütyükkel kapcsolatban, azt hiszem hamarosan nekünk is be kell fektetnünk egy sajátba neki.:)
Köszi a posztot, nekem hasznos és inspiráló.
De jóó, nagyon nagy öröm, hogy tudlak inspirálni, néha nehéz elhinni, hogy a régi motorosoknak is lehet ötleteket adni :) hiszen rengeteg tapasztalat van már a hátad mögött, na meg az angol olvasottságod, ami nekem hatalmas hiányosságom.
VálaszTörlésAmugy azt látom, hgy van gyerek, aki a kezébe vesz valamit, ami technika és tökéletesen tudja, hogy mit kell nyomni, hogyan kell tartani, egyszerűen érzi. Szóval, minta a svédasztal, amiről beszélni szoktál, elé kell rakni eztis.
Nálunk mindenki szeret fotózni! Úgy kell lesni, hogy sutyiba ne vigyék el a gyerekeke a fényképezőt. Én is nagyon szeretem a képeket nézegetni, sőt a gyerekek is időnként elkérik az abumokat, még Simon is. Mi lesz itt, ha ez igy megy tovább??
VálaszTörlés