2011. február 17., csütörtök
Házasság Hete 2011 - "nagy nevek és nagy családok"
Néha megéri egy kicsit panaszkodni, és érdemes megválasztani a helyet erre a panaszra. A legutóbbi bejegyzésemben pampogtam, hogy sajnos nincs gyerekvigyázás. Barátnőm figyelmeztetett, hogy de, a csütörtöki programon van! Többfajta plakát, szóróanyag készült, amit én megkaptam, arra nem volt ráírva, ennyi legyen mentségem. Amint megkaptam az új információt, közzé is tettem, és Isten máris küldte áldását, már a gyermekvigyázással is.
Meg se néztem, hogy pontosan melyik program lesz, mert tudtam, hogy a gondosan megtervezett hét bármely eseménye megéri, hogy meghallgassuk.
És nem csalódtunk, nagyon nem. Csodálatos este van mögöttünk. Sajnos Zsolt nem tudott jönni, mert fotózott, ezért is volt külön nagy ajándék a gyerekvigyázás.
Megérkeztünk a Móra Múzeumba, még Kaleb is a gyerekkuckóban maradt egy ideig, ahol az egyik szomszédunk is szolgálatot teljesített. Bernát nagyon jól bírta, még alkotott is, amikor felértem, a színvilágáról egyből megismertem, hogy melyik kis remekművet kell hazahoznunk. Kaleb rövidebb ideig bírta a zajt és a meleget, így hamar az előadáson kötött ki, ahol Kondé Lajos atya lelkesen szórakoztatta, mindeközben csucsogósra áztatta az ingem, majd a könyves néni is megszeretgette és egy fiatal lányka is sétálgatott vele.
Áldás volt a sok sok ismerős, akit megpillanthattam, akikkel beszélhettem. Ott volt az újszülöttekkel foglalkozó doktornő is, aki megismert minket, tény, hogy már a kórházban is jókat beszélgettünk, és ő is odajött hozzánk, én kezdtem kiugrani a bőrömből.
És fecsegek itt összevissza, a lényegről pedig szót sem ejtek, de azt se felejtsük, hogy amikor a hívők közössége egy helyen van, ott nem csak az elhangzott szavak az értékesek!
A nagy nevek:
Dr Balogh Elemér és Ágnes
Révész Árpád és Ildikó
Szászi Balázs és Anikó
Ők szerepeltek a meghívón, de volt még egy bónusz házaspár is, náluk csak a feleség nevét jegyeztem meg: Kiss Edit. Külön áldás volt a jelenlétük, mert két gyermekes családról van szó.
Az utóbbi hetekben felfigyeltem arra, hogy hiteles családnak, család és házasság témában tanítónak a legtöbb esetben nagycsaládosokat tartanak. De van olyan, hogy egy családban nem 6-9 gyermek van, hanem kevesebb, hogy nem beszélhetünk nagy családról és nem feltétlenül azért, mert az adott pár ne fogadott volna még többet Isten eme áldásából!
Köszönöm az Úrnak, hogy ezt a házaspárt is ehhez az asztalhoz ültette, mint nagy név és nagy család!
Az este úgy zajlott, hogy mindig elhangzott egy kérdés, amelyre sorba minden meghívott válaszolt, és nem is akármilyen válaszok születtek.
a család előbb volt, mint a hivatás és a család soha sem lesz hivatás
aki működteti a házasságunkat, Ő adja a hivatásunkat is, így összeegyeztethető
kapcsolatunk csiszolópapír: megtanultam hallgatni, amikor kell és az asztalra csapni, amikor kell
megtanultam tisztelni a férjem
megtanultam felállítani a helyes sorrendet és megtanultam, hogy ehhez tartsam magam: Első Isten szeretete, majd a férjem szeretete és ezután jönnek a gyerek, és utánuk azok az emberek, akik felé szolgálunk
kilenc gyermekes édesanya: nem feláldoztam a hivatásomat, hanem váltottam
egyetemistaként az egyetemi éveimet teljes lelkesedéssel csináltam, majd a gyógyítást is, ezután a családomat is
történet: gyermekei digitalizálták és jó nagyba kinyomtatták az orvosi diplomáját, bekeretezték rajta a summa cum laude feliratot, majd alá rajzoltak kilenc mosolygós arcot, felirat: "de te minket választottál"
volt lehetőségünk a 85 éves nagyszülők egymásra figyelését, egymással törődését megfigyelnünk
Írhatnék még rengeteg ilyen mondatot, de ezen a pontom már abba kellett hagynom a jegyzetelést, de hatalmas áldás volt, hogy Kalebbel a kezembe is bennmaradhattam és hallgathattam ezeket a tanúságtételeket.
Az áldások sora folytatódik: imával zárult a program!
A meghívottak derűsek, fiatalosak voltak, pedig többen több mint harminc éve már házasként mutatkoznak be! Hallhattunk kifinomult vicceket, láthattuk, hogy a pirulás nem csak a fiatal lánykák joga.
A házasság igazi áldás, vágyjunk rá, féltsük, gondozzuk, élvezzük!
Mééég képek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
De jó, hogy tudtál legalább az elején jegyzetelni! Nekem is hatalmas élmény volt a tegnap este és nagyon jó most leírva is látni belőle részleteket. Így jobban át tudom adni a férjemnek is.
VálaszTörlésOlyan jó volt találkozni {és nagy tetszett a kardigánod}.
VálaszTörlésAranyos volt, ahogy ott ültél a szüleid mellett:)
Igyekszem én is mind többre visszaemlékezni a tegnap estéből, bízom benne, hogy lesz még nem egy ilyen alkalom, amikor ennyire építő "traccspartin" tudunk résztvenni!
Rendesen irigyellek, nálunk semmi ilyen nincs a házasság hetét illetően... Csak egy házaspáros filmnézős délutánt szerettünk volna összehozni, de még az sem sikerült. :(
VálaszTörlésjó lehetett, az biztos!