A kórházba bevittem magammal egy vékonyka regénykét, amit már olvastam korábban is, hátha lesz egy kis időm olvasni. Elszámoltam magam, így Ildit kellett ugrasztani, hogy azonnal, de már hozzon nekem még valamit. Be is állított két könyvvel, szomorú véget értek: elfogyasztottam őket is.
Ekkor Zsolt következett: kérlek, hozz valami szakkönyvet, mert már ciki, de regényundorom lett, nem bírok több történetet olvasni (szülés előtti héten, pihenés címszó alatt is állandóan regényeket olvastam.
Ennyit elöljáróba, mert lehet, hogy ezek a pre események okozták, hogy ekkora sikert aratott nálam az adott szakkönyv!
David Jury: Mi az a tipográfia?
Elbűvölt és levett a lábamról. Már a könyv tapintása, fogása, oldalainak megszerkesztettsége megnyerte a tetszésem és fogalmam sincs, hogy itthon miért nem kezdtem bele még soha sem. Rengeteg területet érint, egész bejegyzést lehetne ennek is szentelni, de most egy másik szemüveg van az orromon. És ennek a színe egy másik szempontot emel ki.
Ezen könyv lényegét nem lehet kijegyzetelni, mert minden mondata pontosan megfogalmazott és fontos. De ha rendelkezünk egy szemponttal, akkor a hozzá kapcsolódó részek már könnyen adják magukat.
Íme az én kedvenceim, kapcsos zárójelben pedig a hozzá kapcsolódó gondolatok.
"az alapvető tipográfiai szabályokkal már az iskolában megismerkedünk, a szabályok erdetéről vagy konkrét céljáról kevés szó esik"
"általában a vizuális elv legalapvetőbb elveit sem sajátítjuk el" {ciki, mert a minket körülölelő világ nyakig van vizuális elemekkel}
"mivel az olvasás akkor hatékonyabb, ha a szem inkább több, mint kevesebb betűt képes beazonosítani az egyes fixációk alkalmával, a betűk méretének nem szabad a szükségesnél nagyobbnak lennie"
"általános tévedés, miszerint a nagyobb betűket könnyebb olvasni"
"annak érdekében, hogy az egyes fixációk alatt minél több betű legyen felismerhető, a szövegszedésnek inkább sűrűnek, mint lazának kell lennie"
{ezen három rész után erősen elgondolkodtam, hogy talán nem is lesz jó nagybetűs könyvet adni a gyermekeim kezébe, mert némelyiknek számomra is zavaróan nagy a betűmérete}
"a gyerekek számára ezek az előírások sokszor értelmetlennek tűnhetnek, mindössze azt tudják, hogy figyelniük kell a helyesírásra, munkájuk tisztaságára és úgy általában engedelmeskedni kell" {pedig nem kerülne nagy erőfeszítésbe egy kis tipográfiát tanítani, oo még idő is van rá}
"manapság az angolszász iskolai oktatásban a kézírás ugyan látszólag megjelenik a tananyag részeként, a művelése iránti érdeklődés azonban egyre csökken, amelyet ráadásul azzal magyaráznak, hogy "a hangsúlyt ma a tartalomra helyezik". Mindez akár azt is jelentheti, hogy a csúnya írás a "színvonalas" oktatás jele, a pedagógia pedig nem más, mint annak a művészete, hogy az oktatás hiányosságait erénnyé minősítsük" 25.p. {na ez azért kemény, de van benne némi igazság, én konkrétan az egyetemen tanultam meg szépen írni és onnantól kezdve élveztem is minden előnyét, eredményét és csak zsebeltem/zsebelem ma is a dicséreteket, amikor meglátják a kézírásom; azt se felejtem el soha sem, hogy milyen csodálattal néztem nagymamám írását, a mai napig gyönyörűen ír, fantasztikus betűket, kapcsolásokat tanítottak meg nekik}
Ezek után még taglalja, hogy sok írásoktatás kimerül abban, hogy "csak" a kézügyességet fejleszti, de arról fogalma sincs, hogy mit kellene tanulniuk a betűformákról, betűk kapcsolódásáról a gyerekeknek.
"a vizuális kommunikációra az óvodát követő tanulmányaink során szinte soha többé nem fektetünk elég hangsúlyt"
A vidéki kommunikáció részt pedig egy az egyben ide kellene illeszteni, mert a benne megfogalmazott tapasztalatok elég látható és stabil csapást biztosítanak a kezünkből kikerülő írott és szerkesztett dokumentumok átgondolásához. És ne feledjük el, hogy ebbe a kategóriába tartoznak a lapbook-ok is, valamint a unit study témák feldolgozását, rendszerezését adó munkák.
képek forrása: http://design.scolar.hu/
Ennyit elöljáróba, mert lehet, hogy ezek a pre események okozták, hogy ekkora sikert aratott nálam az adott szakkönyv!
David Jury: Mi az a tipográfia?
Elbűvölt és levett a lábamról. Már a könyv tapintása, fogása, oldalainak megszerkesztettsége megnyerte a tetszésem és fogalmam sincs, hogy itthon miért nem kezdtem bele még soha sem. Rengeteg területet érint, egész bejegyzést lehetne ennek is szentelni, de most egy másik szemüveg van az orromon. És ennek a színe egy másik szempontot emel ki.
Ezen könyv lényegét nem lehet kijegyzetelni, mert minden mondata pontosan megfogalmazott és fontos. De ha rendelkezünk egy szemponttal, akkor a hozzá kapcsolódó részek már könnyen adják magukat.
Íme az én kedvenceim, kapcsos zárójelben pedig a hozzá kapcsolódó gondolatok."az alapvető tipográfiai szabályokkal már az iskolában megismerkedünk, a szabályok erdetéről vagy konkrét céljáról kevés szó esik"
"általában a vizuális elv legalapvetőbb elveit sem sajátítjuk el" {ciki, mert a minket körülölelő világ nyakig van vizuális elemekkel}
"mivel az olvasás akkor hatékonyabb, ha a szem inkább több, mint kevesebb betűt képes beazonosítani az egyes fixációk alkalmával, a betűk méretének nem szabad a szükségesnél nagyobbnak lennie"
"általános tévedés, miszerint a nagyobb betűket könnyebb olvasni"
"annak érdekében, hogy az egyes fixációk alatt minél több betű legyen felismerhető, a szövegszedésnek inkább sűrűnek, mint lazának kell lennie"
{ezen három rész után erősen elgondolkodtam, hogy talán nem is lesz jó nagybetűs könyvet adni a gyermekeim kezébe, mert némelyiknek számomra is zavaróan nagy a betűmérete}
"a gyerekek számára ezek az előírások sokszor értelmetlennek tűnhetnek, mindössze azt tudják, hogy figyelniük kell a helyesírásra, munkájuk tisztaságára és úgy általában engedelmeskedni kell" {pedig nem kerülne nagy erőfeszítésbe egy kis tipográfiát tanítani, oo még idő is van rá}
"manapság az angolszász iskolai oktatásban a kézírás ugyan látszólag megjelenik a tananyag részeként, a művelése iránti érdeklődés azonban egyre csökken, amelyet ráadásul azzal magyaráznak, hogy "a hangsúlyt ma a tartalomra helyezik". Mindez akár azt is jelentheti, hogy a csúnya írás a "színvonalas" oktatás jele, a pedagógia pedig nem más, mint annak a művészete, hogy az oktatás hiányosságait erénnyé minősítsük" 25.p. {na ez azért kemény, de van benne némi igazság, én konkrétan az egyetemen tanultam meg szépen írni és onnantól kezdve élveztem is minden előnyét, eredményét és csak zsebeltem/zsebelem ma is a dicséreteket, amikor meglátják a kézírásom; azt se felejtem el soha sem, hogy milyen csodálattal néztem nagymamám írását, a mai napig gyönyörűen ír, fantasztikus betűket, kapcsolásokat tanítottak meg nekik}
Ezek után még taglalja, hogy sok írásoktatás kimerül abban, hogy "csak" a kézügyességet fejleszti, de arról fogalma sincs, hogy mit kellene tanulniuk a betűformákról, betűk kapcsolódásáról a gyerekeknek.
"a vizuális kommunikációra az óvodát követő tanulmányaink során szinte soha többé nem fektetünk elég hangsúlyt"
A vidéki kommunikáció részt pedig egy az egyben ide kellene illeszteni, mert a benne megfogalmazott tapasztalatok elég látható és stabil csapást biztosítanak a kezünkből kikerülő írott és szerkesztett dokumentumok átgondolásához. És ne feledjük el, hogy ebbe a kategóriába tartoznak a lapbook-ok is, valamint a unit study témák feldolgozását, rendszerezését adó munkák.
képek forrása: http://design.scolar.hu/
