2013. március 6., szerda

Anyaminták: Anne Sullivan

Anne Sullivan a szó szoros értelmében soha sem volt édesanya, mégis úgy látom, hogy azok, akik gyermekeinket tanítani szeretnénk, sokat tanulhatunk tőle.

Gimnazista koromban láttam egy filmet Helen Kellerről, rendkívül magával ragadott az élete, a tanulmányai, de különösen tanítójával való kapcsolata. A rendező remekül tudta ábrázolni a két nő közötti mély szeretetet, egymás iránti tiszteletet, és azt az irdatlan munkát, amit közösen végeztek. Ekkoriban főleg Helen töltötte ki a gondolataimat, rengeteget foglalkoztam azzal, hogy elképzeltem, milyen lehetett az élete.

Néhány héttel ezelőtt erre a cikkre akadtam: Jó társaságban - Helen Keller változatos élete
Mint egy újraolvasott könyv esetében, egészen más ragadott meg. A figyelmem a kislányról a nevelőjére terelődött. Elkeztem keresni a régi filmet, de sajnos nem találtam meg, helyette viszont akadt egy új, amely a fent említett műtől annyiban különbözik, hogy nem az idősebb, tanulmányok, körültakkal teli életét mutatja be, hanem az első hetek felfedezéseit. A kismadár.
A film és a cikk után az olvasás következett: Helen önéletrajzás és Anne Sullivan leveleit olvastam el. Szakadékból a fényre.

Ismét hatalmába kerített az az érzés, amit korábban görög és héber órákon éltem át Mária testvér magyarázatai folyamán, amikor az Igéről beszélt: Hogyan tudtam én eddig úgy élni, hogy ezeket nem tudtam?

Anne Sullivan teljesen odaadta magát, az egész életét, minden pillanatát. Nem így vállalta el a munkát, nem is sejtette, hogy ez lesz belőle. És mi lett az eredmény? Washington püspök a következőt mondta róla: "minden idők egyik legjobb tanítója". Az ő életében számomra most radikálisan tettenérhető volt, hogy micsoda lehetősége vannak abban, amikor az ember tényleg, teljesen, követzeményeket nem ismerve odaadja magát, ahova Isten küldi, amit a feladatának szán.
Persze, eddig sem voltak kétségeim efelől, de most találtam magamnak egy remek példát, egy nőt, aki egy gyermeket tanított.

És akinek van, annak még adnak, számtalan gondolata megragadott, és java máris összecseng a saját, még kicsiny tapasztalatommal.

"Megteszem, ami tőlem telik, a többit pedig ráhagyom arra a hatalomra, amely elintézi, amit nem tudunk."


Hajlamos vagyok Bernátot és Kalebet folyamatosan kérdésekkel nyaggatni, hogy lássam mit tudnak, mit értenek. Anne gondolata ehhez:
"Eltékozolt idő, amit a tanító azzal tölt, hogy kibányássza a gyermekből, amit beletömött, hadd lássa saját kielégülésére, hogy csakugyan gyökeret vert benne."
Szíven ütött, mert tényleg azért nyaggattam őket, hogy hagy tündököljek magam előtt, micsoda jó munkát végeztünk. Azonali hatállyal felfügesztettem a kikérdetéseimet, és tanulni kezdtem: türelmet.
Az Úr kegyes volt, másnap Bernát hatalmas mesélésbe kezdett, amiben számtalan elemet felismertem az elmúlt hetek olvasmányaiból, rajzaiból, sétáiból. Kaleb rajzolt és mesélt. Majd ők kértek engem, hogy mondjam el, hogy mi jelent ez vagy az szó, mi a ciklon, miért jelzi a sok bodobács, hogy tavasz van. Kérdéseik ékesen megmutatják, hogy bizony, gyökeret vert bennük mindaz, amit átéltünk.
És én gyönyörködhettem! Hallgattam őket, élveztem, hogy lelkesen, szabadon csacsognak, és nem vallatás zajlik.

Anne rengeteget beszél eleinte az engedelmességről, hiszen hamar szembesül a ténnyel: ha tanítványa nem engedelmes, semmit sem fog megtanulni. Így a szófogadásra és a szeretetre helyezi a hangsúlyt, és láthatóan helyesen cselekedett.

A nyelvről, a rendszeres leckékről, a tanulni tudásról majd legközelebb :)

Kaleb, majdnem fáradhatatlan fiam.

 kép innen.

utólagos megjegyzés: gondolataimat nem a film ihlette, hanem a könyv! részletesebben ld. lejebb egy komment!

10 megjegyzés:

  1. Olyan jó volt olvasni ezt a bejegyzést!
    Valamikor én is olvastam Helen Keller életrajzát, a Csöndes, sötét világom-at. Nagyszerű tanítója volt.

    Nálunk még az érdekes, ahogy a kicsi tanul a nagytól, játék közben, bármiről, történelem, természeti jelenségek, nálam meg leellenőrzi az információkat és tovább kérdez.

    VálaszTörlés
  2. Örülök Betti :) A könyvben, amit linkeltem, abban is benne van az önéletrajz :) szerintem minden lány és nő könyvtárában van helye ennek a könyvnek.

    Jó nálatok is a kérdezés. Kaleb is rengeteget kérdez Bernáttól.

    VálaszTörlés
  3. Na, én akkor megrendeltem a könyvet. Köszi. Én is fogok írni a filmről, mert bennem is elindított egy lavinát.
    És a számonkérés...milyen igazad van.
    Én úgy érzem, ez a munkám mércéje...tudja már? tudja még? emlékszik rá? pedig 20 év múlva szerintem mind a hárman arra emlékszünk majd, mennyire jó volt együtt lenni. :)

    VálaszTörlés
  4. Majd szólok a kereskedőknek, hogy jutalékot kérek ;)
    De jóó, hogy te is írsz, így több értéket ki tudunk bontani, várom már nagyon :)

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm a bejegyzést! Én is rácuppantam...
    Bennem is felfrissítetted a régit és elindítottad az újat vele... Erika

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm a film linkjét, megnéztük a gyerekekkel is, mert a nagyobbik lányomnak régen meséltem Helenről. Új beszélgetések elindítója lett...

    VálaszTörlés
  7. Kedves Marywolf!
    Ismertem Helen Keller életének történetét, de most egy nagyon fontos szereplőre irányítottad a figyelmemet. Köszönöm!
    Időnként be-benéző olvasód vagyok, két kicsi gyerekkel vagyok itthon, és az otthontanulás témakörében keresgélve leltem a blogra.
    A kérdezésről, visszakérdezésről azt tapasztaltam, hogy az a dolgokról való gondolkodás, és így másféle megközelítést igényel a gyerekektől is (ha csak nem akarom őket puszta visszamondásra szoktatni), de az újdonságok szinte maguktól is megjelennek, ha van idő arra, hogy leülepedjenek. A kislányom hajlamos arra, hogy egy-egy ilyen kérdésre azt mondja: fáradt vagyok, hogy beszéljek róla. Nekifog valami másnak, ami már rutinból megy és egyszer csak ő maga kezd el mesélni, hogy mit is jelentettek neki az új dolgok. A kisfiamnál, ő a kisebb, ugyanez van: megfigyel-raktároz-feldolgoz-használ. Közben ki is fárad a nagy munkában és persze bohóckodik. Nekem pedig a türelem a lecke, de még van mit fejlődnöm.
    Üdvözlettel: Zita

    VálaszTörlés
  8. Kedves Zita!
    Örülök, hogy írtál :)
    És a benéző olvasásokat is :)
    üdv: Mariann

    Annyira jó, hogy ilyen sokan leírtátok a tapasztalataitokat, ez még egy plusz megerősítés,hogy ez a jó út!

    VálaszTörlés
  9. Érdekes, ahogy te írsz róla, teljesen máshonnan közelíted meg, mint én :) Majd én is igyekszem megosztani ezzel kapcsolatosan a gondolataimat, mert mikor megnéztem a filmet, bennem is sok mindent megmozgatott.
    Azt a könyvet meg tényleg be kéne szerezni!

    VálaszTörlés
  10. Gita, naná, mert mind a ketten hatalmas egyéniségek vagyunk :)

    Azért azt ne feledd el, hogy amit én írtam, azt nem a film alapján írtam!
    Ezt a filmet később láttam, minthogy olvastam volna Sullivan leveleit és Helen önéletrajzát. Pusztán azért linkteltem be, mert így gyorsan meg lehet nézni, és aránylag gyorsan ismeretet lehet szerezni a témáról.
    A film amugy kapcsolatuk kb első 3 hetét öleleli fel, a hatalmas munka csak ezután kezdődött! És a film tartalmaz pár csúsztatást is, szerint Sullivan is kicsit karakánabbra, XXI. századira sikeredett, mint amilyen valójában volt, eseményeket is megmásítanak, összefűznek, elhelyeznek.
    Viszont remek feldolgozás, mindezek ellenére is, és az, hogy a kislány ezt így el tudta játszani, le a kalappal előtte, ötletem sincs, hogy hogyan tudták felvenni az egészet.

    Szóval hangsúlyosan kiemelem, hogy amiket leírtam, nem a film alapján megfogalmazódott gondolataim!!!!

    VálaszTörlés