Januári könyvek

Bálint Ágnes: Foltoskönyökű
Osváth Erzsébet: Az álruhás kisautó
Petőfi Sándor: János Vitéz  'r'
Varga Katalin: Madzag és cimborái
    
Gerald Durrel: Léghajóval a világ körül
Antoine de Saint- Exupéry: A kis herceg 'r'
Ludek Manásek: Bújócska az erdőben
Mary Pope Osborne: Oroszlánlesen
                   Vakáció a vulkánnál
                    Dinoszauruszok földjén
Borisz Zahogyer: Miről álmodik a rozmár?

Körülbelül ennyi, persze voltak még apróbb olvasányaink innen-onnan, nagy esti könyvlapozgatások. Kaleb egyre többet hallgatja azokat a meséket, amelyeket Bernátnak olvasunk, így kicsit lecsökkent a Marék Veronika könyvek használata, de a Játszunk utazást, valamit a Laci és az oroszlán továbbra is a kiemelt olvasnivalók között szerepel. 

Bernát rendkívül rákapott a Csodakunyhó sorozatra, mindig keresni kell a könyvtárban a még nem olvasott részeket. 

Nagyon szeret mindent, ami rímel, korábban ezért olvastuk el sokszor a Bárány Boldizsárt, most a János Vitéz a nagy kedvenc, remélem kitart még egy ideig, mert még nincs terjedelmes listám arról, hogy mit olvasok neki, ha újat kér, persze a Toldi trilógia is kitart egy ideig, nade máris ez jöjjön?

A kis herceg, hát igen, egy könyv, amivel én magam még soha sem tudtam mit kezdeni, életem során rendre találkoztam olyan emberekkel, akiknek ez volt az elsőszámú olvasványuk, volt akinek az egyetlen, és ők mindig legekben beszéltek róla, de valamiért nálam azt a hatást érték el, hogy inkább nem olvastam el, amikor kötelező volt, akkor is édesanyám olvasta fel. Így nem volt osztatlan az örömöm, amikor Bernát hozta a könyvet a polcról, mert ő ezt a mamaiméknál látta valami mesében, tényleg ismert részeket a történetből, és olvassam neki. Továbbra sem tudok mit kezdeni a művel, de tény, hogy csodálatos sorok, érzések, gondolatok, megfogalmazások vannak benne. 

Durell, sok újat hozott a napjainkba, eddig is sokat térképeztünk, de most aztán beindultunk. A könyv minden fejezete izgalmas, pihenőt sem lehetett tartani a felolvasás közben.

A képen is pont eme könyvet olvassuk, Kaleb már elaludt rajta, Bernát soha sem aludt el rajta, Fülöp igénye szerint, függetlenül az adott olvasmánytól. {a háttérben található fehér ing pedig azért volt kirakva, mert hiányzott róla egy gomb, és ha számomra zavaró helyen található, akkor nem lehet elsütni a következő viccet: - Anya, mennyi időbe telik felvarrni egy gombot? - Jaj, Kisfiam, néha évekbe!}