Szegények ugyanis mindig lesznek veletek (Mt 26,11a)
Jézusnak, mint mindig, ebben is igaza van!
Pár hete kaptam egy levelet, amely még mindig aktuális. Nem tettem közzé akkor, mert az ünnepek táján rendkívül megszaporodnak az adománygyűjtő felszólítások, és nem akartam, hogy egy legyen a rengeteg közül.
Adakozással kapcsolatban rengetegszer hallottam már azt a kifogást, amelyben az fogalmazódott meg, hogy adnék én, de nincs kinek, tudom, hogy vannak szegények, de én nem ismerek, nem tudom, hogy mely alapítványnak adjam, hogy tényleg annak jusson el a teljes összeg, tárgy, akinek szánom. Jogos kétségek!
Én magam (még) soha sem szervezetem gyűjtés, és magam sem találom meg feltétlenül azon személyeket közvetlenül, akik rászorulnak, pedig ismerem az érzés, hogy milyen, amikor a hiány már szinte pótolhatatlan, és milyen jó lenne, ha észrevenné valaki! Az Úr azonban úgy hozta, hogy megismertem néhány embert, akik karitaszban, jótékonysági akciókban vesznek részt. Így most a levél mellé még három lehetőséget mutatnék fel, és ha az Úr indít, cselekedj. Ha tizedednek nincs helye, imázd át, hátha...
I. A Csiszér családot biztosan sokan ismeritek, most egy kicsit jobban be tudtok tekinteni az életükbe. Itt a blogon is néha fel-fel tűnnek képeken. Mikulás sapiban, kendő kölcsönadásakor, megkötési leckével, Pannonhalmán lazítva, Dugonics téren evangelizálva.
II. Meglepetten hallgattam hétvégén az egyik temlomi hirdetést: Karitasz raktérunkból kifogyott a csecsemő és kisgyermek ruha. Akinek feleslege van ezekből a ruhákból, cipőkből, kérjük hozza el, hogy továbbíthassuk azt a rászorulóknak.
Plébániánkon, ahogy én látom, olajozottan, szakértő személyek vezetésével működik a karitasz, a ruhákat válogatják minden szerdán, és minden második héten ruhaosztást tartanak. Ismerik a családokat, az igényeket, sok munkaórájuk fekszik mindebben. A fentihez hasonló hirdetést még soha sem hallottam, a lányokkal meg is beszéltük, hogy elindulunk a turikba, és megtöltünk egy jó nagy táskát.
III. Koraszülött babáknak, ellátásukra számos, folyamatos akció van jelen az országban. A Segítsüti, a Szegedi Gyerekmentősök évente kétszer biztosan rendeznek gyűjtést, róluk sokat hallani. A manócsomagba folyamatosan várnak ruhákat. És ahogy az lenni szokott, amikor az ember egy ilyen akcióra felfigyel, rááll a szeme, és észreveszi a többit is, én jelenleg erre bukkantam: Vedd fel a fonalat! Főleg, ha van sok maradék pamutod, mert egy kicsi gombolyagból is elkészülhet egy-egy kis sapi, kesztyűcske. Bár ilyen aprócska méretet még én sem kötöttem soha, most próbálkozom, amint sikerül, felteszem, hogy mekkora tű, milyen fonál, milyen méretek.
- És hogy megéri-e mindez?
- Bemutatnék egy korábbi felhívást
- Valamint az erdményt
- Az Úr ma is ennyire hatalmas!
Gosh, milyen jo is neha ideugrani a blogodra!!!Honapok ota probalok ertelmes megoldast talalni a csecsemo es kisgyerek ruhakra, pontosabban, hogy hogyan tudnam odaajandekozni (plusz gyerekjatekok is). Itt is van Karitasz, de honapokig tengodnek a cuccok, mire (ha egyaltalan) eljutnak a raszorulokhoz. Es altalaban itt ismeretlen fogalom a ruha-orokles, inkabb mindenki ujat vesz... :/ Ugyan meg tervben van tovabbi gyermekaldas, de igy is sokkal tobb ruhacska van, mint amit valaha is el tudnank hasznalni.Februarban-Marciusban megyunk Mo-ra, es vinni akartuk a kisruhakat is, csak eddig nem tudtuk, hova. Remelem, sikerul igy osszehozni egy szegedi kiruccanast :) millpussz a babaknak!Hajna
VálaszTörlésDe jó, ha már pár ruha összejön a bejegyzés hatására, máris repesek az örömtől. Holnap meg megyünk a csajokkal turizni, amolyan városi lányok vadászata ;)
VálaszTörlés:))) Tobb kismama ismerosom is emlitette, amikor Nagykoroson jartunk nyaron, hogy fogalma sincs, mit csinaljon a kisruhakkal; van persze, aki eladja oket, de az sem konnyu (es szamomra kerdes, van-e ertelme...).Akkor, augusztusban megkerestem egy ismeros vedonot, aki meselte, hogy talan o tovabb tudna adni, csak semmi garancia nincs arra, hogy valoban a kisbabara adjak-e a raszorulo szulok, vagy inkabb eladjak a piacon :P es az arabol lesz cigi meg palinka... Szoval, ez marha nagy gáz. Valoszinuleg a Karitaszban is figyelnek erre,igaz? Udv, Hajna (most epp a konyhafestes kozeperol bejelentkezve :)
VálaszTörlésKaritaszban az a jó, hogy akik szolgálnak, évek óta csinálják, ismerik, kik járnak, tudják, hogy mire van szükségük, és mondjuk így nem tud egy ember kérhetente eljárni kabátért, ruhácskákért, hogy utána elpasszolja. Nem mondom, hogy esetlenként nem játszák meg egyszer-egyszer, de hogy rendszeresen emiatt nem tudják, az biztos.
VálaszTörlés