Gitáéknál III.

A pannonhalmi elémények után autóba szálltunk,de nem haza indultunk, hanem folytattuk a szokásos őszi kirándulásunkat és meg sem álltunk egy kis baptista imaházig, ahol Gitáék vártak minket. 

Hivatalosan szerda reggelig terveztünk maradni, és sokat elárul a vendéglátóink szeretétről, személyéről az, hogy eme esemény csak csütörtök délelőtt következett be.

Hogy hogyan lehet ennyi órát felnőttként végigbeszélgetni, gyerekként végigjátszani, nem tudom, de sikerült :) Még jó, hogy soha sem tervezünk semmilyen programot ezeknél a találkozásoknál, mert nem is férne bele semmi. Egy Bibliaórán vettünk részt közösen, amely különleges fénypontja volt a találkozásnak, jó érzés volt, hogy befogadtak minket, hogy ettük olvashattuk az Igét, együtt imádkozthattunk, és nem csak az étkezésnél ülhettünk egy asztalnál.

Kedden vendégek érkeztek, többen ismerhetiteket őket, Pepitáék. És az Úr egy újabb leckét tartogatott a számomra. Bizony, mint anya, szorulok még némi növekedésre, az udvaron indítottuk a találkozót, és Pepita ahelyett, hogy a szülő részleggel merült volna nyájas, termékeny, inspiráló beszélgetésbe, Gyertek haza ludaim, és hasonló játékoka kezdett el játszani a gyerekekkel. Naná, hogy az én fiaim voltak a farkasok, és a kisebb farkasnak annyira tetszett a hívó hang, hogy nem a ludak után szalad, hanem kitarát karral Pepita felé, és ölelte a lábát, mindez pár perccel azután, hogy megérkeztek. Pedig ezeket a játékokat én is ismerem, de még soha sem volt bennem, annyi, hogy elkezdjem játszani őket a gyerekekkel, mikor végre, sok esetben önző módon végre a szüleikkel beszélgethetek, mert az nekem olyan jó.

Ebéd után a második nyakleves, mert tudom, hogy a gyerekek általában jót játszanak, nem tartottam szükségesnek, hogy betelepedjek melléjük, Pepita, gyerekszoba, nemáááán. És ha kellett, játszott velük, ha kellett, csak ott volt. 

 

Jó kis imatéma;) kérem is azóta minden nap az Atyát, hogy formáljon, és kegyes, mert formál:) Azóta sokkalta többet játszunk a fiúkkal, sokkalt többet építek, autózok, ok, most nem bírkózom. És az életük minden területén meglátszik a változás. Fiúk, ugye a legtöbbször akkor hallgatnak az emberre, ha megvan a szemkontaktus, ha ott állunk, mióta többet jelen vagyok az életükbe, érdekes, a másik szobából is meghallják az aránylag halk kérést is. Én le vagyok döbbenve! Hiába, neveled a gyermeket a neki megfelelő módon! Ez nekik a megfelelő, és sajnálom, hogy eltértem az Ige útmutatásától, és hagytam, hogy az általam fontosabbnak ítélt dolgok lecsökkentsék a közös játék idejét. 

És persze lehet mondani, hogy azért eddig sem hanyagoltam el a srácokat, de nem akarom ámítani magam, érzékeltem a különbséget a két anyai viselkedés között. És hogy ez mennyire nem csak az anyák kiváltsága, ismerek még egy ilyen karizmával rendeklező embert, és ő egy édesapa!

Különös kegyelem volt még annak a megtapasztalása, hogy milyen egy nagyon egyszerű, gondokodó érdeanya, Gita. Aki ellátott kilenc embert étellek, mind egyszerű és nagyon finom volt, gondoskodott a szállásról, egyszerű volt és tökéletes, csuda jókat aludtunk, egy fürdő volt, egy wc-vel, mégsem volt soha sem fennakadás, és ismétlem, kilencen voltunk. Mert ez az egyszerű és bölcs asszony szépen gondosokodik házanépéről. És még a két iskolás napi tanulása sem maradt el, különleges élmény volt számomra Áron szlovák tanulása, hogy milyen szavakat tud már, és milyen szépen ejti őket, én csak pislogtam ki a könyvem fölül!

Hogy mikor megyünk megint feléjük, ősszel biztosan, és most látom csak igazán, hogy milyen rettenetesen nagy idő egy év!

 

tavalyelőtt