2011. szeptember 27., kedd
multitude monday 508-522
Hálát adok neked Drága Teremtő Atyám
mert ...
A nap legnagyobb részében együtt lehetek a családommal, közösen növekedhetünk, tanulhatunk, dolgozhatunk és Te megadod, hogy legyen egy élhető napirendünk.
Megmutatod, ha kell élesen, hogy mely szolgálatra hívtál el, melyen van rajta a Te kegyelmed és áldásaid, és melyek azok, amelyek bár jó és hasznos területek, mégsem az én útjaim.
Újból kipróbálhatom magam egy új területen, amely olyannyira idegen tőlem, hogy garantáltan csak kegyelmeid által fogok benne növekedni.
Káleb stabil, gyors lépéseiért és könnyed, mindent útólérő mászásáért.
Szavaiért, folyamatos hangicsálásaiért. Hogy reggel, még ki sem nyitotta a szemét, máris hangjának hallatásával köszönti a hajnalt.
Bernát könyvszeretetéért, hogy mindig olvasni kell neki, odabújik és figyel. Majd másnap, amint jön hozzánk valaki, egyből meséli neki a történetet.
Egyre többet rajzol, satíroz, maszatol.
Két barátnőmért, akiknek vigyázhatok a fiaira, és azért, mert én érzem magam megtisztelve, hogy rám gondoltak, hogy nálam, velem hagyják őket.
A Rigófészek legújabb lakójáért, növekedjen a Te Dicsőséged Fényében!
A SzentAndrás igazgatójáért, akit Te hívtál el erre a feladatra, megadtad neki, hogy lássa a rá és az iskolánkra vonatkozó terveidet.
Két közösségünkért, a Noé Bárkája szolgálócsapatért, hogy elhívtál miket egy közösségnek és adsz nekünk sok sok lehetőséget, hogy hirdessük Örömhíredet. Aharaj közösségért, tagjaiért, hogy együtt növekedünk, hogy mindannyian sokat tanulunk hétről hétre.
Megmutatod, hogy milyen a Jó Pásztor, és közülünk is többeket elhívtál erre a szolgálatra és nekem is megadtál olyan területeket, ahol mint pásztor kell szolgálnom és a Te dicsőségedre.
Zsoltért, türelméért, lelkesedéséért és ötleteiért, és hogy eljárhat horgászni:)
Járhatok edzeni, hogy erősödhetem és mikor megyünk majd hosszú és fárasztó missziókra, sorba tartjuk a kurzusokat és nem fogok kimerülni, mert lehetőséget adtál rá, hogy ne csak a lelkem, de a testem is megerősödjön.
Az őszért, amely egy csodálatos évszak, mert mindig történik benne valami, soha sincs megállás, és a színek szebbek, mint bármikor, és nagyon jó farmerban, pulcsiba sétálni, a szórt napfényben délután.
A szombat délutáni/esti pizzázásért, amikor jókat beszélgettünk, rengeteget nevettünk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia Mariann, már nagyon hiányzott a bejegyzésed!
VálaszTörlésAz a második pont megdobogtatta a szívemet, én is erre vágyok!!!