Hálát adok Drága Mennyei Atyám az elmúlt hetekért, összességében is. És köszönöm, hogy vannak "kényszerítő körülmények", hogy egyesével rátekintsek a te adományaidra, hogy még lássam, mennyire szeretsz és gondunkat viseled!
* Pál kurzus áldásaiért
- több mint egy hét szolgálat a barátainkkal, Gellértel, Orsival, Lacival, Katival és a sok sok háttérszolgálatos konyhással, háttérimással. a sok sok csodálatos pillanatért, nevetésért.
- hogy újabb területeken próbálhattuk ki magunkat, olyan tevékenységekben is résztvettünk, amelyek közelébe se mentünk volna korábban
- közösségünk két új tagjáért, akik a plébániamisszió alkalmával lettek megszólítva
- hogy a hét rengeteg imában töltött órája nem maradt hatástalan, ráadásul kihat ezen kurzus utáni időszakra, igazi megújuláson esett át az itthoni imaéletünk, közös Igeolvasásunk
-a legnagyobb hatás a házasságunkra, mintha lecserélődött volna az eddigi kommunikációnk, egymásra figyelésünk, eddig sem volt okom panaszra, de a mostani állapotért nagyon hálás vagyok
- egy radikális imameghallgatás!
- hogy minden elsöprő módon megértettem, hogy Jézus, Isten Fia mit tett értem!
- megtapasztalni azt, hogy Istenről tanúságot tenni a legjobb dolog, és a Lélek tényleg megadja szükség idején, hogy mit kell szólni, még a legegyszerűbb beszélgetésekben is!
Továbbá
- keresztfiam 11. születésnapjáért, amelynek ünneplésével minket is megvártak és bár nem azt az ajándékot vittük, amit terveztünk, a mentő ötlet is célba talált
- újra járhatok tornázni és annyira jó
-Kaleb szombaton tett néhány lépést teljesen egyedül! és már hosszú másodpercekig áll
- mondogat szavakat: anya, apa, ámen, autó, állj, vau, brrrr - és babanyelven hosszú percekig magyaráz - mi pedig olvadunk
- Bernát mondókázik, énekel, fejen áll, ugrál, szalad, meg meg áll
- mesél, és fontos neki, hogy sokat beszélgessünk - külön, hálatelt szívvel gondolok vissza azon mondataira, amikor azt mondja, hogy beszélgetett Jézussal, hogy szereti, magyaráz a templomban
- néhány előttünk álló eseményért, amelyekre emberileg esélytelen felkészülni, csak imával és böjttel lehet, de én mégis rettenetesen hálás vagyok, mert megtapasztalni a gondviselést és azt, hogy egyedül képtelen vagyok úgy haladni, hogy nem az Úré minden lépésen, csodálatos
- a folyamatos gondoskodásért! hogy bár nem dúskálunk, de nem is vagyunk magunkra hagyva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése