Már megint micsináltál?

Kötöttem, hímeztem, és azóta megint kötök és hímzek, de azokról még nincs kép.

Kötöttem magamnak egy pulcsit, amit már korábban is megmutattam. Meleg van, ne kérjétek, hogy felvegyem, de majd télen csinálok muti fotót. Azóta elkezdtem kötni hozzá lábszárvédőt is, a pulcsi alapján kreáltam arra is mintát.

Hímeztem Zsoltnak abszolute haszontalan bigyót a monitorra, de nekem tetszik és már amúgy is ki akartam próbálni a műanyag vásznat. És ami a lényeg, Zsoltnak is tetszik;) Azért remélem, látszódik a képen (monitor jobb felső sarka). A papírtartó még várat magára, de csak egy kicsit, bár ahogy magunkat ismerem, inkább post-ittel fogjuk feltölteni.

Mellékelem a pulcsi leírását és a hímzésmintát is, hátha valakinek megtetszettek.

Bernát is jól van, íme egy kép az új halával. Még jó, hogy készült fénykép, mert amúgy én soha sem tudnám újra összerakni ezt a kis minitengert.

Hordozás

Egy héttel korábban kellett volna írni erről egy posztot, de talán mégsem vagyok annyira lemaradva.
Ezen a héten van a Nemzetközi Babahordozós Hét. Biztos vagyok benne, hogy már összefutottatok ezzel az információval más blogokon, fórumon. Például itt, egy szegedi mamamis bloggertárs oldalán.
Én magam is hordozok, bár nem nagy természetközeli, meg kötődő nevelési elvek miatt, mert a mi nevelési elveink megingathatatlan alapját Isten Igéje képezi. Tény, hogy nincs igehely a hordozókendőről, de miért is lenne, hiszen anno annyira megszokott, mindennapi volt a hordozás és eszükbe se jutott, hogy máshová is lehetne tenni egy gyermeket. Mi nem azért hordozunk, mert szép elméletek vannak mögötte, meg sok kutatás javasolja (persze ezeket jó ismerni, mert vannak emberek, akiket tényleg érdekel a hordozás és az ő kérdéseikre nem árt szakszerű választ adni). Mi azért használjuk a kendőt, mert kényelmes, mert praktikus, mert mindannyian szeretjük. Persze lehet látni minket babakocsival, biciklivel, de mindennek megvan a maga helye. Talán idővel másfajta hordozónk is lesz, talán megmaradunk ennél az egy kendőnél, amely eddig tökéletesen bevált.

Tegnap délután tartottunk egy mini felvonulást a szegedi mamamikkal, nem volt szervezett, nem volt meghirdetett, de mi nagyon jól éreztük magunkat és azért voltak, akik megnéztek minket. Mindig kérdezgettük egymást, hogy "szerinted rájöttek, hogy mi a közös?". Volt kendő, ergo, maitai, elől hátul, apukán, anyukán, gyerek hátán játékbaba és topikanyukánk pocakjában is volt egy hordozott.
Sok vidéki városban vannak szervezett programok, Szegeden nincs. A fővárosban megcsinálták a leghosszabb hordozókendőt, ami minket is megihletett. Jövőre csinálunk mi is egy hasonlót, Á fejéből pattant ki az ötlet, hogy a Kárász utcán végig lehetne állni és mindannyian nagyon jónak tartottuk. Akkor jövőre minden kendőbirtokost várunk a Kárász utcára, de majd még jelzek erről;)
Tegnap a Roosevelt téri játszón találkoztunk, azért már itt is figyeltek minket, ahogy csoportba verődünk és egyre nagyobbakat nevetünk. Innen sétáltunk el a Dugonics térig. Csuda jó délután volt.

Vacak kis lit a bit

Az angoltudásom hagy némi kívánnivalót maga után, pedig az iskolában mindig tanultam, de valahogy nem volt az igazi. Még nyelvvizsgám is van, bár mindenki tudja, hogy ez semmit se jelent.
Ezzel a kis vacak tudással viszont sok ajtó zárva marad előttem. Otthonoktatós anyukák remek könyveket olvasnak, hozzám képest könnyedén, barangolnak remek honlapokon a csúcsszuper anyagok között, én pedig kapkodom a fejem és lelkesen mentegetem az anyagaikat, amiket én magamtól nem nagyon tudnék összegyűjteni.
Azért soha sem hagytam el magam és lelkesen próbálkozom, a nyelvtant beleverték annyira a fejembe, hogy nem nagyon okoz gondot, de a szókincsem meglehetősen silány és hiányos is. És emiatt nem is tudok folyékonyan olvasni semmit, mert állandóan szavakat kell keresgélnem, ez pedig bosszantó és hátráltatja a cikázó gondolataimat.
Tehát célzott szótanulásba fogtam, na nem a nagyszótárat kaptam az ölembe, hanem az okos angolos anyukák blogjairól csavargok és lesem a szavakat, tanulgatom őket, kiszótárazom papírra és újraolvasom az oldalt, ami nem megy, azt megnézem, majd újra, majd új oldal keresése.
Így akadtam a következőre is, amin olyan jót mosolyogtam, és a szókincsem is bővült:
http://www.strangegirl.com/emma/quiz.php
Többi mint egy éve, a szoptatások alatt elolvastam minden Austen regényt, most a nagy kötések ideje alatt pedig végignéztem a filmváltozatokat is, azért többesszámban, hiszen volt olyan, amit nem egyszer dolgoztak fel és egy pulcsi lassan készül el.
Kitöltöttem a kérdőívet és ez lett az eredmény:

Take the Quiz here!

Személy szerint a másik változata jobban tetszett, így kerestem másik képet. Austen regénykaraktereket és engem ismerő ismerősök szerint hasonlítok eme karakterre? Ha nagyon nem, akkor vagy a tesztel vagy az angol tudásommal van a baj;)
Hogy az angoltanuláshoz visszakanyarodjak egy kicsit, még a nyelvvizsgára való felkészülés közben akadtam erre az oldalra! Nekem nagyon tetszik, elég régóta kapom a tanulós hírlevelüket is. Nekem tetszenek.

Címet lopnék, ezt

18-e vagy-e már?
Én is átéltem ma ezt a remek élményt:)
Zárás előtt 10 perccel összekötött hajjal, piros Live loud (ef424) pólóban, flegma félmosollyal, cofis hajjal (biztos ez volt a hiba) ácsorgok a pénztárnál és várom, hogy kifizethessem a kávét, a fokhagymát és két üveg sört.
- Elkérhetném a személyit?
- Mit? (ok, tudom, hogy bárgyú kérdés volt, de annyira meglepődtem)
- A sör nem a tidé? (igazából nem szeretem, hogy letegeznek a boltba, főleg mert én is mindenkit magázok - biztos ez volt a második hibám)
- De.

Még jó, hogy nálam volt. Még el is pirultam, nem kicsit, aki látott már személyesen elpirulni, az tudja, hogy nem semmi színárnyalatot tudok megütni.
A vicc az, hogy amikor bevezették a 18 éven felüli törtvényt, én már akkor is nagykorú voltam, és mindez cirka 10 éve volt. Úgy megdöbbentem, hogy azóta is csak nevetni tudok a történteken. Most lehetne villogni, hogy milyen remekül tartom magam, de azért ennyire nem.
A miheztartás végett, így néztem ki 10 éve:

Le vagyok forrázva

Most néztem végig egy filmet, Kilikétől kaptam:

Facing the Giants -Végtelen hit

Még csak egyszer néztem meg, ami számomra kevés, ha jól átgondoltam szeretnék írni róla, de nem bírom ki, hogy azonnal ne tudassak mindenkit ennek a filmnek a létezéséről.

A cím tökéletesen megmutatja, hogy mi is a tartalmi mondanivalója, de a történet annyira hétköznapi, hogy hirtelen némely mozzanatát sablonosnak, unalmasnak lehet mondani. De akkor is letaglózott minden, ami történt. A karakterek hite, a kérdéseik, a reakcióik és legfőképpen a bátorságuk. A hétköznapisága magában hordozza azt, hogy magam is több jelentbe bele tudtam helyezkedni és elgondolni, a saját bőrömön megtapasztani, és szembesülni azzal is, hogy bizony vannak még tartalékba nekem is félelmeim.
Az edző úgy meghirdeti Isten Országát, hogy csak úgy csattan! Ha én így tudnék tanítani, ihaj, bele se merek gondolni:)

Ne haragudjatok, hogy nem írok részletesen a filmről, de teszek egy felajánlást:
Akit érdekel, írjon nekem mailt és megbeszéljük, hogy hogyan juttatom el neki a filmet (személyesen, posta)!
Egy kis ízelítő:
http://www.youtube.com/watch?v=zciqppDGzGo target="_blank"

Kis fotográfia

pontosabban egy kis technikai ismertető.
Zsolt mellett nem lehet unatkozni, ha lépést akarok tartani az itthon fellelhető kütyükkel és ha használni akarom a fényképezőgépet, akkor bizony komolyan utána kell járnom az uram szakterületének (még jó, hogy emberi nyelven tud magyarázni, így tőle is sokat tudok tanulni).
Nagyon meg akartam mutatni a múlt héten készült képeket és minthogy a halszem objektívről még nem tartott nekem kiselőadást, utána olvastam egy kicsit a témának.
A halszemoptikát eleinte csillagászati látcsövekhez fejlesztették ki, mert ezek látószöge 180 fok felett van. Így képesek voltak az égbolt sokkal nagyobb szegmensét egyszerre vizsgálni, ráadásul úgy, hogy az egész kép éles volt. Természetesen a fotósok a lehető leghamarabb ráharaptak erre a technikára is, hiszen milyen jó, ha 180 fokot lehet fényképezni, ráadásul úgy, hogy az egész kép éles lesz.
Természetesen több fajtája is létezik, ha valaki a kerek objektívet birtokolja, akkor kerek képet készíthet. Ezekről nekem mindig a Kisherceg bolygója jut az eszembe. A bemutatott képek viszont egy átlós típusúval készültek, amely alkalmas arra, hogy kitöltse a teljes képmezőt.

És vicces képek gyártására is alkalmas:)


A vicces fotómodell is írt a halszemről: itt, vigyázat, ő sokkal szakmaibb;)

Scrapbookot gyártottam

Nem is emlékszem rá, hogy mikor vagdostam utoljára színes papírokat, kentem ragasztót mindenfelé. Már hónapok óta szemezgetek a scrapbookal, amit lehetne színes, kreatív emlékkönyvnek, fotóalbumnak nevezni. Készülhet mindenfajta technika felhasználásával: festés, ragasztás, dróthajlítás; de digitálisan is elkészíthető.
Talán kényelmesebb lett volna, ha esténként a gépen megcsinálom és akkor nem lettem volna nyakig ragasztós és a hibákat is könnyedén kijavíthattam volna. Bár volt olyan hiba, amelynek eltüntetése olyan kreatív lépéssort indított el, ami standard körülmények között soha sem jutott volna az eszembe.
Az apropót D ajándéka adta, szerettük volna meglepni valamivel, ami emlékezteti arra, hogy három teljes napig a nyakán lógtunk.

Azt hiszem jól látszódik, hogy Bernát élénk érdeklődést mutatott iránta, személyes képes meséskönyvnek tekintette. Biztos vagyok benne, hogy majd neki is gyártok valami hasonlót, mondjuk a születésnapjára. Dnek is nagyon tetszett, bár tény, hogy ő nem a padlón fekve szemlélte hangos kurjongatással kísérve, de ezen meg is lepődtünk volna.

Azt hiszem, hogy magunknak is készítek valami hasonlót, igaz az eddigi fényképalbumaink is direkt ezért vannak szellősen beragasztgatva (fényképsarkot használok), hogy színes papírokkal lehessen díszíteni, írogatni mellé. Csak sürgősen neki kellene állni folytatni, mert néhány hónapnyi lemaradást könnyű behozni, igaz ez nem is olyan biztos, képzelhetitek, hogy mennyi fénykép készül nálunk egy héten.
Ami a legjobb ebben a technikában, hogy mindent lehet használni, bármi, ami a kezünk ügyébe kerül felhasználható. Igaz itt is lehet kapni előre gyártott díszítőelemeket, blokkokat, csomagokat, de én azt élvezem benne, hogy előszedem a kreatív dobozomat, amibe minden kis ficni szép papírt, fonaldarabot, drótot, vacakokat elpakolok és ebből alkotok. Jó volt ehhez a munkához is keresgélni, mert amikor kiszedtem mindent, ami barna és narancssárga, egyből láttam magam előtt, hogy mi is lesz a végeredmény.
Ajánlom mindenkinek! Figyelem: szerintem sokkal fárasztóbb, mint kötni vagy hímezni:)
És azoknak, akik még nem unják a rómás képeket -> apához