Nem is emlékszem rá, hogy mikor vagdostam utoljára színes papírokat, kentem ragasztót mindenfelé. Már hónapok óta szemezgetek a scrapbookal, amit lehetne színes, kreatív emlékkönyvnek, fotóalbumnak nevezni. Készülhet mindenfajta technika felhasználásával: festés, ragasztás, dróthajlítás; de digitálisan is elkészíthető.
Talán kényelmesebb lett volna, ha esténként a gépen megcsinálom és akkor nem lettem volna nyakig ragasztós és a hibákat is könnyedén kijavíthattam volna. Bár volt olyan hiba, amelynek eltüntetése olyan kreatív lépéssort indított el, ami standard körülmények között soha sem jutott volna az eszembe.
Az apropót D ajándéka adta, szerettük volna meglepni valamivel, ami emlékezteti arra, hogy három teljes napig a nyakán lógtunk.
Azt hiszem jól látszódik, hogy Bernát élénk érdeklődést mutatott iránta, személyes képes meséskönyvnek tekintette. Biztos vagyok benne, hogy majd neki is gyártok valami hasonlót, mondjuk a születésnapjára. Dnek is nagyon tetszett, bár tény, hogy ő nem a padlón fekve szemlélte hangos kurjongatással kísérve, de ezen meg is lepődtünk volna.
Azt hiszem, hogy magunknak is készítek valami hasonlót, igaz az eddigi fényképalbumaink is direkt ezért vannak szellősen beragasztgatva (fényképsarkot használok), hogy színes papírokkal lehessen díszíteni, írogatni mellé. Csak sürgősen neki kellene állni folytatni, mert néhány hónapnyi lemaradást könnyű behozni, igaz ez nem is olyan biztos, képzelhetitek, hogy mennyi fénykép készül nálunk egy héten.
Ami a legjobb ebben a technikában, hogy mindent lehet használni, bármi, ami a kezünk ügyébe kerül felhasználható. Igaz itt is lehet kapni előre gyártott díszítőelemeket, blokkokat, csomagokat, de én azt élvezem benne, hogy előszedem a kreatív dobozomat, amibe minden kis ficni szép papírt, fonaldarabot, drótot, vacakokat elpakolok és ebből alkotok. Jó volt ehhez a munkához is keresgélni, mert amikor kiszedtem mindent, ami barna és narancssárga, egyből láttam magam előtt, hogy mi is lesz a végeredmény.
Ajánlom mindenkinek! Figyelem: szerintem sokkal fárasztóbb, mint kötni vagy hímezni:)
És azoknak, akik még nem unják a rómás képeket -> apához
Talán kényelmesebb lett volna, ha esténként a gépen megcsinálom és akkor nem lettem volna nyakig ragasztós és a hibákat is könnyedén kijavíthattam volna. Bár volt olyan hiba, amelynek eltüntetése olyan kreatív lépéssort indított el, ami standard körülmények között soha sem jutott volna az eszembe.
Az apropót D ajándéka adta, szerettük volna meglepni valamivel, ami emlékezteti arra, hogy három teljes napig a nyakán lógtunk.
Azt hiszem jól látszódik, hogy Bernát élénk érdeklődést mutatott iránta, személyes képes meséskönyvnek tekintette. Biztos vagyok benne, hogy majd neki is gyártok valami hasonlót, mondjuk a születésnapjára. Dnek is nagyon tetszett, bár tény, hogy ő nem a padlón fekve szemlélte hangos kurjongatással kísérve, de ezen meg is lepődtünk volna.
Azt hiszem, hogy magunknak is készítek valami hasonlót, igaz az eddigi fényképalbumaink is direkt ezért vannak szellősen beragasztgatva (fényképsarkot használok), hogy színes papírokkal lehessen díszíteni, írogatni mellé. Csak sürgősen neki kellene állni folytatni, mert néhány hónapnyi lemaradást könnyű behozni, igaz ez nem is olyan biztos, képzelhetitek, hogy mennyi fénykép készül nálunk egy héten.
Ami a legjobb ebben a technikában, hogy mindent lehet használni, bármi, ami a kezünk ügyébe kerül felhasználható. Igaz itt is lehet kapni előre gyártott díszítőelemeket, blokkokat, csomagokat, de én azt élvezem benne, hogy előszedem a kreatív dobozomat, amibe minden kis ficni szép papírt, fonaldarabot, drótot, vacakokat elpakolok és ebből alkotok. Jó volt ehhez a munkához is keresgélni, mert amikor kiszedtem mindent, ami barna és narancssárga, egyből láttam magam előtt, hogy mi is lesz a végeredmény.
Ajánlom mindenkinek! Figyelem: szerintem sokkal fárasztóbb, mint kötni vagy hímezni:)
És azoknak, akik még nem unják a rómás képeket -> apához
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése