Kálebbal tanulni

Miután Bernáttal  elkezdtünk rendszeresen tanulni, Kálebtől egyre többet lehetett hallani a következő mondatot: "anyu, tanuljunk valamit". És mit oly sok esetben, ez a mondat sem azt jelentette, mint az elsőre látszódik, valami sokkal mélyebbet és többet: anya, velem is legyél mind többet, csak úgy kettesben.

Így a következő lépés a mindennapi teendőkben az volt, hogy Kálebre is tudjak mind több időt fordítani. Sikerült is, elég gyorsan, hiszen ez nem minősült megoldhatatlan és kivitelezhetetlen feladatnak. Egy kicsi probléma azóta is van bele, nem a megfelelő időben van :( Bernáttal tíz órakor kezdünk tanulni, mert akkorra megvan a kényelmes felkelés, felöltözés, ágyazás, reggeli és ideális esetben egy kevés játék is belefér. Én túlesek a reggeli hányinger leküzdésén vagy az egész folyamat abszolválásán, a kávé is hatni kezd, szóval minden ideális a tanuláshoz, de csak a tanulásban szereplő két embernek, mert Kálebnek ez még nem a legideálisabb. Számára az lenne a megfelelő, ha Bernát tanulása előtt lennék vele olyan fél órát, mert akkor utána ő lelkesen elvonul játszani: legó, dupló, rajz, kert, gyurma - bármi és képes akár egy, másfél órán át is elmókolni ilyenkor, mert megvolt a közös játék, együtt töltött, ráfigyelős idő, egy másodpercel sem kevesebb, mint amire a délelőtti órákban szüksége volt.

De korábban én még nem bírom, utána pedig már megint eléggé el vagyok fáradva, szédülök, és a fáradtsággal együtt jön az újabb hányinger. Szóval a közös idő mennyiségileg megvan már, csak épp a napi rutinban elfoglalt helye hagy némi kívánnivalót maga után.

És hogy mit szoktunk csinálni

rajzolunk: zsírkréta, ceruza, szédülésmentesebb napokon festés (mert akkor ki tudok ülni a konyhaasztalhoz). Mostanában már nem különálló lapokra alkotnak, hanem füzetekbe. Mert a rajzolási kedv növekedését leginkább az jelezte, hogy bokáig jártunk a félig, teljesen elkészített alkotásokban, a "jaj, elrontottam" papírgalacsinokban. És mindezen az otthonunk méretének növekedése sem hozott változást, megbirkóztak a kihívással. 

meseolvasás: Mese csak és kizárólag neki, Boribon, minden kötete, hozza, és szép sorba adagolja. Három pillangót szereti még nagyon, és a kötet minden meséjét. Az új kedvenc pedig Süsü, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy képes kora reggel fél hat, hat óra magasságában megállni az ágyam mellett a következő mondattal: "anyu, olvass nekem egy kis Süsüt!".
A sok mesélés viszont elhozta azt az eredményt (is), hogy töredékére, majdhogynem nullára csökkent a "jaj, úgy néznék valami mesét" mondatok száma.

Egy idő múlva azért ő is kért valami nyomtatott feladatot, mert ahogy a Bernát tanul, azért azt is ki kell próbálni. A ceruza fogáson kell javítani, de az egyszerűbb feladatokkal minden gond nélkül boldogul.

Káleb lelkes, kíváncsi, érdeklődő, rengeteget tud rajzolni, irkál számokat, ráadásul jól, egyre többször kérdezi, hogy melyik betűt hogy írják, néha kisebb mondatokat írat le velem, majd lelkesen másolja a rajzára vagy kiragasztandó feliratnak.

Februári könyvek - és néhány életkép

Bálint Ágnes: Iskola a faliszekrényben
Csukás István: Mirr Murr nyomoz Budapesten
Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön 'eleje'

Frank L. Baum: Óz, a csodák csodája
Mary Pope Osborne: Múmiák nyomában
                                  Vadnyugati kalandok
                                  A sárkánykirály udvarában

Kalebnak a Három pillangó című mesegyűjteményből olvastunk többször.
Angolul pedig néhány Ladybird-es könyv került a kezünbe a már meglevő készletből, különösen a Chickenpox tetszett nekik, tény, hogy a történet rendkívül jól fel van dolgozva, egyszerű és vidám.

Ezek voltak az újdonságok, és természetesen még sokszor előkerült Az álruhás kisautó, Pálcika is sokszor járt nálunk. A sok biciklizás viszont előidézi azt a jelenséget, hogy amint párnát ér a kis fejük, már alszanak is. 

Bernát folyamatosan rendezte a kis asztalkát, így egészen újhelyre került, pontosabban egy másik szobába, és mindez új lehetőségeket kínált. Asztalon színezés, majd átalakult tengeralattjáróvá. 

 Kora reggeli fénytanulmányok, a képen sajno snem látszik elég jól, de Kaleb kezében van a tükör. Azóta mindenféle tárgyat találtak már, amivel "kópézni" lehet a falon, csuda érdekes táncot tudnak lejteni ezek a kis foltok.

 És természetesen Fülöpöt sem ér kihagyni, az olvasásból végképp nem, Bernát és Kaleb folyamatosan hordja hozzá a könyveket és rendszersen olvasnak neki, most épp a répa mesét.

 

Kaleb 1 éves {és egy hónapos}

Egy kicsit elmaradtam eme örömhír tudatásával:)

Kaleb egy éves nagyfiú, aki lelkesen és irdatlan tempóval mászik, de már három lépést meg tud tenni önállóan. Kedveli a nehezített terepeket, mert egyedül állni és lépegetni inkább a kanapén, ágyon, trambulinon próbál. Mezitláb felmászik a nagy csúszdán is.
Szereti a könyveket, lapozgatja, nézegeti, igen, néha tépegeti.
Kedvenc állata a kutya és lelkesen eltársalog velük, valamint nálunk jelenleg minden állat ugat. Viszont a legnagyobb beszélgetés háza népének és baráti körének tartogatja, hangosan, élesen, lelkesen, sokatmondóan.
A emeletes ágy mindkét szintjét beüzemeltük, Bernát alszik felül, Kaleb alul, leesésgátlóval. Az éjszakát még nem aludja át, de képes sokat aludni egyhuzamba.

Igazi kis mosolygós, mindenre felmászós, mindennek hangot adó kisfiú, aki még sok kalandot tartogat a számunkra.

És szereti a csípős tésztát:)

Rendrakás

Mondhatni egy örökzöld téma, amely saját magunk vizsgálatakor, gyermekeink nevelésénél, sorba mindegyiknél előkerül. Garantáltan működő recept nincs, elvek viszont bőven. AZ utóbbi hónapkban én a következőre jutottam.

Régóta tananyag, hogy nem a szem lát, hanem az agy, ami folyamatosan tanul látni. Én úgy érzem, hogy most, az utóbbi pár hónapban kezdtem el megtanulni látni a rendet. Persze a pedáns rendezettséget más otthonában korábban is tökéletesen láttam, de a saját otthonommal valahogy másképpen működött a szemem.
Eddig is megvolt az a határ, amikor Zsolttal összenéztünk és közöltük, hogy rendrakás, mert nagy a rumli. Csakhogy, az utóbbi hónapokban csökkent az ingerküszöbünk, ma már töredéke rendezetlenség is elég ahhoz, hogy hatalmas rumlinak érzékeljem. És nagyon örülünk ennek a változásnak. Az agyunk végre megtanulta, hogy milyen a rendezett otthon és követeli is, szálkaként érzékeli a szétszórtságot.

És a gyerekek? Réki írása gondolkoztatott el. Korábban úgy gondoltam, hogy elég, ha folyamatosan, rendszeresen együtt pakolunk. Majd belefutottam pár írásba, hogy a gyerek nem érti a "rakj rendet" utasítást, amivel egyet is értek.
Ma úgy gondolom, hogy fiaim agyát is meg kell tanítanom, hogy lássa a rendet. És szófogadásra is kell nevelnem, hogy amikor küldöm, akkor induljon, rakja a helyére a holmikat, hogy elérjük a kívánt képet.
Pár hete kezdük és működik!
Eleinte én pakoltam az átlagnál többet,
majd egyre többet bevontam, minden tárgynál mondtam, minek hol a helye, még akkor is, ha tudtam, hogy tudja,
jópár alkalom után úgy csináltuk, hogy én megnéztem a szobát, majd én máshol pakoltam, míg őt szóban utasítottam,
és elneveztük a rendetlen lakást: Rumliáda! És bizony mi nem szeretnénk Rumliádában élni, így rendeszesen meghódítjuk, hogy visszakapjuk a szép otthonunkat.
Már Kaleb is szépen pakolja a legókat a dobozba.

Megdöbbenéseim:
sok könyvsorozatunk van, és a könyvek pakolása, rendszerezése az én privilégiumon, lévén én látom át leginkább, én veszem elő a legtöbbet őket. Ezért vannak olyan könyvek, amelyek a polc megérkezése óta következetesen mindig ugyanott vannak. Bernát tegnap tökéletesen a helyére pakolta a könyveket, pedig nem volt utasítás, hogy mit hova kell tenni!
Este apával pakoltak, míg én vasaltam, megkértük Bernátot, hogy segítsen apának, mint hova kell tenni. Minden gond nélkül vette az akadályt, pakolt a ládába és az apróságokat mondta Zsoltnak, hogy hova rakja.

Legújabb project:
Járd körbe a lakást és minden gyerekjátékot, mesekönyvet vigyél a helyére. Nálunk aránylag ritkán szivárognak ki és akkor is kevés, de előfordul.

Konklúzió:
Kell a rendszeres, közös pakolás. De a folyamatot nagyban megkönnyíti, ha tudja, hogy mit hova kell tenni.

Kaleb

Ma megyünk az elmaradt státuszvizsgálatra, úgyhogy pár óra múlva megint számadatokkal fogják meghatározni, hogy milyen is a kisebb gyermekünk.
Számunkra viszont egy kimeríthetetlen adathalmaz és örömforrás! És programszervező is, és milyen jól csinálja!
Bernát leggyakoribb mondata az elmúlt három napban: Anya, Kaleb áll!
Merthogy megkértem, hogy amint feláll az öccse, szóljon, hogy odamehessek és ne essen el és ez nem vaklárma, nem előkészítés, ez a valóság. Kaleb kúszik és megvannak a kedvenc helyei, ahol feláll és ácsorog. Esni is egész jól tud, mert fordul és négykézlábra érkezik, csak akkor van probléma, amikor hátrafelé dől el.
Ezért, ha nem vagyok épp a szobába, Bernát jelez, én szaladok, leülök mellé és elkapom, ha kell.
Valamelyik nap csak úgy volt hajlandó játszani, hogy a ágy mellett állt és ott voltak a csámcsogni, fogdosnivalók.

A kúszás miatt pedig beindult a "nem szabad" tanulás. Amely ugye nem azt takarja, hogy érti ő, hogy nem szabad és mosolyogva csinálja. Nem, nem, ez siralmas lenne.
Minthogy ő is rájött, hogy milyen vicces a fiók húzgálása, ezt választottam tanulási helyszínnek {ne törje el az ujjait, ha nem muszáj}.
Mindig, amikor startol a fiókhoz, én is megyek, odakuporodok és elveszem a kezét, normálhangon mondva, hogy nem szabad. Majd megint nyúl, megint elveszem. Van, amikor felmérgelődik ezen, van, amikor látszik, hogy gondolkodik, van mikor mosolyog, van mikor ordít. Az én lelkesedésem pedig töretlen, mert Bernáttal ugyanezt csináltunk heteken át és egyáltalán nem kellett utána bababiztossá tenni a lakást, nem kellett mindent elpakolni, rögzíteni, zárszerkezetekkel ellátni, mert egyszerűen megtanulta, hogy nem nyúl hozzá.

És a legtöbb hely egyáltalán nem képezi a "nem szabad" halmazt, főleg a jó kis fonott kosár, amely akkor a legmurisabb, ha Bernátot rejti:

Hát ilyen gyereket én még nem láttam!

Jött ki Bernát a szobából ezzel a felkiálltással.
Miért? kérdeztem.
És elmagyarázta, hogy azt mondja neki, hogy baba és Kaleb mondja, hogy baba. Bernát kacak, Kaleb lelkesen ismétli, vigyorog. Én pedig csendbe szemlélem őket, ezt a két kis csodát.
Utána beengednek a kis világukba, "anya, gyere, figyeld" és én figyelem, akármeddig:)

játszva játszunk

Eladom a könyvem, írta Karinthy, mi pedig eladtuk a nagy és okos és pazar képeket készítő fényképezőképünket, mert a családban fellelhető idősebbik fotós úgy döntött, fejleszt. Most várjuk az újat.

Addig is néhány kép a kis kompakttal, főleg játékról, mert a tanulós foglalkozásaink mostanában több, mint nem látványosak. Ugyanis számolunk, verselünk, dalolunk, olvasunk, számomra megdöbbentő mennyiséget. Kaleb az éneklést élvezi a legjobban, főleg, ha közben hintáztatjuk.
Nagy munkában:
Vonatpályát és autósztrádát építettünk, majd játszottunk vele:A henger be lehet zárni a nagy labdával, amit ki lehet lökni és Kaleb hatalmasat kacag rajta:A kirakó remek építőkocka, Bernát egymás után gyártotta a különböző építményeket, sajnos nincs mindről fotóm, ezt se nagyon akartam feltenni {nyomi harisnya}:

És továbbra is növekszik a fotósok új generációja, íme egy összefotózás, amely emléket állít a régi gépnek, valamint a "frizurámnak", amely holnapután változáson megy majd keresztül. És azt utóbbi idők legjobb képét rólam bizony a fiam készítette:)És Kaleb töretlenül mosolyog:

Kaleb fél éves!

Több, mint hét kiló, több mint hét percet mosolyog minden nap, több mint hét centit kúszik, több mint hétszer fordul meg egy nap, több mint hétszer szopizik, több mint hétszer kacag Bernátra, több mint hétszer áldom az Urat ezért a csodálatos gyermekért!

Újabb lépés

Kalebnak tegnap kibújt az első fogacskája:)
Ülni is elég stabilan tud már, ezért megörökölte Bernát etetőszékét, aki pedig a szomszéd kisfiúéjékét{ami egy kis felújításra szorul, de majd kreatívkodunk}.
A mai ebédfőzés így nézett ki:
Úgy látom ezentúl nem csak workbox-os polcra kell készülnöm, hanem a főzés alatti konyhai játékokra is. Viszont csudajól szórakoztak.

A gyerekmenü:

Téli napirend

Mostanában kicsit másképp alakulnak a napjaink, mint a korábban ismertetett napirendben. És biztos, hogy pár hónap múlva, legközelebb tavasszal megint újat írhatok.
Hiába az Úr kegyelméből növöget a csapat:)

8:00 kelük, reggeli, ágyazás, Bernát apával néha leszalad a boltba és szaladnak negyed órát
9:00-9:30 ebben az intervallumban Kaleb elalszik, úgy egy órára.
Ilyenkor olvasok Bernátnak, játszunk, "tanulunk", mikor mit. Van, hogy egyedül is elvan, akkor nem zavarom. A közös takarításrész is ilyenkor csináljuk.
10:30 Kaleb felébred, eszik, közös játék.
11:00 gyors ebéd {ma sajtos-tejfölös galuska}
11:30 eszünk
12:00 Bernát indul aludni {ismét kegyelem: elalszik egyedül, sokszor nézeget még egy könyvet, de negyedórán belül már alszik, sokkal hamarabb, mint amikor altatni kellett}
15:00 Igen, általában két és fél három órát alszik. Kaleb is szokott ilyenkor, általában két turnusba, felébred enni, de azonnal visszaalszik.
A nap második játszós, tanulós blokkja. Ilyenkor engedek mesét {én ekkor vasalok}. Pakolászunk is.
17:00 elkezdem előkészíteni a vacsorát
17:30 fürdés
18:00 vacsora befejezése, terítés, apa befut és eszünk.
Játék apával.
21:00 Bernát elalszik.

Mondóka, ének, torna, festés, gyurmázás bármikor bekövetkezhet az ébren töltött idő alatt, nagyjából minden elő van készítve, amint Bernátnak kedve támad, mehetünk alkotni.

Órát még nem használunk, de azt már nagyon tudja, hogy mikor mutat 18:00-át;)
De majd ebből megtanuljuk, ezt fogom kinyomtatni, ma még le lehet tölteni, ha már nem tudod, akkor írj mailt és küldöm.

Nyüszi ellen torna

{Itt pont ugrik;)}

Sajnos nem tudunk olyan sokat lakáson kívül tartózkodni, mint amekkora mozgásigénnyel rendelkezünk, és nem véletlen a többesszám, mert velem is előfordul, hogy mindenem elkezd fájni, észrevetetve velem, hogy a minimál mozgástól pusztulnak az izmaim {lehet, hogy nem, nem értek hozzá, de én így érzem}.

A torna nincs beiktatva úgy a napirendbe, hogy ekkor és ekkor tornázni kell, hanem amikor szükségét érzem, tornaóra következik.
Ilyen eset lehet, amikor Bernát túlpörög és irányított mozgásra van szüksége, hogy ne legyen sírás, sérülés a fékevesztettségből.
A másik, amikor tudom, hogy nem lehet még fáradt, de folyamatosan azt mondogatja, hogy álmos és láthatóan nyűglődik.

Először mindig szaladunk egy kicsit, a szobákba körbe lehet futni, így a minimális tér ellenére egész jó futópályánk van. Általában Bernát szalad elől, mi meg nyargalunk utána Kalebbel, aki végigkacagja a bemelegítés.
Majd az a feladat, hogy minden körnél ugrálni kell a trambulinon, amíg egyszer eléneklem az "Ugráljunk, mint a verebek" szerintem förmedvény dalt, de erre mindig ugrálni kezd, úgyhogy amíg jobb motiválós dalocskát nem találok, marad ez.
Két-három ilyen kör után újabb eszköz következik, a henger/alagút. Git blogján már láthattatok róla képeket:) Végigfektetjük a trambulin felé vezető úton. Így egy kör: szaladás, kúszás, ugrálás.Tíz kört szoktunk csinálni, utána megyünk inni;)
Most gondolkodom azon, hogy Kaleb tornázóját is bevetem, az alatt át kell majd bújni.

Ha valami gyors nyűglődésnyiffantó kell, nálunk a sláger a Húz-húz engemet dalocska, Kaleb ül az ölembe, Bernát velünk szembe, fogják egymás kezét, és lelkesen énekeljük.

Gyűrűn hintázni is szokott, megmutattuk neki Csollány egyik videóját, hogy hogyan is csinálják ezt a nagyok. Több se kellett, másnap már a feje fölé pakolgatta a lábát.

Ééés, Bernát ma már egészen ráérzett arra, hogy hogyan kell lökni a hintát. Persze még hosszú az út odáig, hogy teljesen automatikusan menjen, de nagyon ügyes volt.
Kaleb pedig lelkes figyelője volt az eseményeknek:)

Gyermekeink

Annyi minden történt mostanában és én annyira nem számoltam be róla, hogy azt se tudom, honnan induljon a gombolyítás.

Kaleb már elmúlt 5 hónapos.
Lelkesen nyáladzik, kúszik töretlenül, mindenért nyúl, amit csak tud megragad és a szájába pakolja, lelkes csócsálásba kezdve.
Forog ide oda, lelkesen mosolyog, legszebben Bernátra.
Gagyarászik, főleg a kádban és akkor, amikor Bernát beszél, ilyenkor hatalmas mosoly és harsány hangicsálás.
Nagyon szereti a mondókákat, dalocskákat.
Két sírásra okot adó esemény van: kijönni a fürdőkádból valamit öltözködni.
Bernát élvezi a telet, nagyon szeret szánkózni a domboldalról, csúszkálni a jégen.
Egyre több dalt, mondókát mond, eddig hallgatta, emésztgette őket, tőlem sokat kérte, hogy mondjam, de ő soha se mondja velem. Most egyszerre kezdett el sokat, megdöbbentő pontossággal.
A Koszorú, koszorús viszont nem hajlandó az eredeti szöveggel énekelni, viszont ritmusba tartva költ, halandzsázik hozzá, de szigorúan csak ezt a dalocskát.
Saját kis mondókái is vannak, ráépít a már ismertekre, kombinálja, 3-4 sort is összerak, és nagyokat kacag hozzá, és megkérdezi, hogy anya értetted vagy azt, hogy ez vicces?. Sajnos még nem tudtam egyet se leírni, általában a legnagyobb forgatag közepén ihletődik meg.
Döbbenetesen illedelmes, amikor apukám hozta a fenyőfát, indulás előtt odament hozzá és megköszönte, hogy hozott nekünk ilyen szép fát. Ebédnél, vacsoránál néhány falat után azt mondja, hogy köszönöm, hogy ilyen finomat főztél nekem.
És bókolni is tud, főleg, ha valami sokszínű pulcsit veszek fel, anya, nagyon szép vagy felkiáltásokkal. Lehet, hogy az utóbbi hónapokban ezért színesedett ki a ruhatáram;)Misén egyre fegyelmezettebb, sokat nyűglődtünk a kérdéssel, na nem Bernát miatt, csak mi nem találtuk meg a legjobb verziót, még jó, hogy türelmes plébániaközösségünk van:) Egyszer itt, máskor ott ültünk, jelenleg a legjobb, ha én hátul maradok Kalebbel, aki pár hete a mise időpontjára időzítette az egyik étkezését, Zsolt és Bernát pedig beül a legelső sorba. Innen mindent látnak, és azóta remekül viselkedik. Korábban minden mise után megbeszéltük, hogy miért volt jó, ahogy kezeltük, mint és hogyan kellene javítani. De ezen megoldás révén pár hete már nem került fel a téma.Házimunka: két új területtel bővítettül a mai naptól: két alacsony polc napi portalanítása, valamint a heti ajtótörlésben jön velem.
A testvérek:
Már együtt fürdenek, külön fénypontja a napnak, Bernát maradhat még utána, kap még vizet és indulhat a fékevesztett pancsolás.A játszószőnyegen is elvannak, Bernát megtanulta, hogy a kicsi legók ilyenkor nem vehetőek elő. Szabály, hogy Kalebtől semmit sem szavad elvenni, később, amikor már a kisebb is nagyobb lesz így fog szólni: Kérd el, de joga van nem odaadni! {Nem az én találmányom, sokat morfondíroztam a kérdése, de Kilike tette helyre benne a kavargó gondolatokat.}Bernát sokszor figyel rá, mesél neki, magyaráz, és az esetek többségében lelkesen segít, amikor csak kell. És fényképeinek modellje továbbra is Kaleb.

Egyre jobban szeretem a betlehemeseket

Mindig is szerettem a betlehemeseket, sokban szerepeltem magam is. Volt olyan, melynek a szövegét az egyik osztálytársunk írta, volt, amely Panelbetlehemes névre hallgatott, Gáspár voltam benne, az egyik kolitársam megzenésítette az egyik verset belőle, még énekeltem is:)
Azért szeretem, mert ezen darab alatt garantáltan észrevesszük, hogy Kiről is szól a most már szinte hátunk mögött levő ünnep. De ami a legjobb, az, hogy minden évben megünnepelhetjük.
Most a cserkészek adták elő, és nagyon ügyesek voltak, minket is megénekeltettek, az előénekes angyal nagyon szép népies hangon kezdett, meglepett, hogy ilyen erős és kiforrott hangja van annak a lánykának, hiába, sajnos korábban nem hallottam énekelni.
Volt egy kis improvizáció is, de annyira jó volt a csapat, hogy a pannonhalmi szeminárium után már csak azt sajnáltam, hogy nem állok ott közöttük.Azért a családunk képviselte magát;)

Kaleb ma 3 hónapos

Bizony, bizony, Kaleb már ennyire régen született:

Csodálatos kisbaba! Igazi ajándék, mint Kaleb a Mtörv 1,36-ban "követte az Urat". Jó, persze ezt korai megmondani, de de akkor is nagyon remek kiskrapek.
És igen, hogy sablonos legyek, néha olyan, mint egy jó könyv: letehetetlen.
De nem is azért van velünk, mert azt szeretjük, ha észre se vesszük a létezését.
Mosolyog, már tud ügyesen gügyögni, kacarászik, rendkívül élvezi a fürdést, akkor sír, amikor kivesszük a vízből, de akkor rettenetesen.
Jól elvan hordozva, nagyokat alszik a kendőbe, a könnyebb közlekedés miatt {pl könyvtár (átlag 12 könyv, ennivaló, ruha etc)},babakocsizunk, és a kivehető mózes remek szolgálatot tesz. Elég sokat használjuk. Amire kinövi, kendőben lehet hátul hordozni:)
De visszatérve a mostra, van két remek fiam, akik hucutok, vidámak és pazar velük az élet!