Februári könyvek - és néhány életkép

Bálint Ágnes: Iskola a faliszekrényben
Csukás István: Mirr Murr nyomoz Budapesten
Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön 'eleje'

Frank L. Baum: Óz, a csodák csodája
Mary Pope Osborne: Múmiák nyomában
                                  Vadnyugati kalandok
                                  A sárkánykirály udvarában

Kalebnak a Három pillangó című mesegyűjteményből olvastunk többször.
Angolul pedig néhány Ladybird-es könyv került a kezünbe a már meglevő készletből, különösen a Chickenpox tetszett nekik, tény, hogy a történet rendkívül jól fel van dolgozva, egyszerű és vidám.

Ezek voltak az újdonságok, és természetesen még sokszor előkerült Az álruhás kisautó, Pálcika is sokszor járt nálunk. A sok biciklizás viszont előidézi azt a jelenséget, hogy amint párnát ér a kis fejük, már alszanak is. 

Bernát folyamatosan rendezte a kis asztalkát, így egészen újhelyre került, pontosabban egy másik szobába, és mindez új lehetőségeket kínált. Asztalon színezés, majd átalakult tengeralattjáróvá. 

 Kora reggeli fénytanulmányok, a képen sajno snem látszik elég jól, de Kaleb kezében van a tükör. Azóta mindenféle tárgyat találtak már, amivel "kópézni" lehet a falon, csuda érdekes táncot tudnak lejteni ezek a kis foltok.

 És természetesen Fülöpöt sem ér kihagyni, az olvasásból végképp nem, Bernát és Kaleb folyamatosan hordja hozzá a könyveket és rendszersen olvasnak neki, most épp a répa mesét.

 

Hétköznapok Bernáttal

Tanulgatunk, foglalkozunk, randalírozunk, csak épp itt mélyen hallgatok mindezekről:)

De most egy kis fényképes beszámoló következik az elmúlt hetekből:

Rendrakás, mint már régebben is írtam, a cipőket Bernát szokta elpakolni, mindig mindenkiét. Eleinte csak be kellett dobálni a szekrény aljába, majd beszereztük ezeket a remek tárolókat, azóta mindennek megvan a maga helye. Pár napig tanultunk, hogy melyik doboz melyik cipőé, nem nagyon szokta eltéveszteni. Mikor indulunk valahová, mindig ő készíti ki a cipőket, megkérdezi, hogy melyikeket vegye ki, hogy én a csillagosat vagy barnát kérem-e? Tegnap mise előtt kereste Zsolt cipőjét, remek lehetőség volt, mert a másik szobából adhattam az utasítást, alsó sor, jobbra, fekete cipő. És ment;)
Amikor apa hazaér, az ő cipőjét is ő rakja el, "mert ez az én feladatok" mondja hozzá.Az első teregetése;) Szüksége volt a kosárra, amibe a kiteregetni való ruhák voltak, én pedig nem tudtam azonnal segíteni, de megoldotta a problémát, jött is mosolyogva, hogy kiterigetett. Csak azután szedtem le innen a száradnivalót, miután lefeküdt. Ezek szerint többet kell teregetni közösen;)

Mi épp kipakoltunk, és igyekeztük csökkenteni a hazaérkezést követő rendetlenséget (szennyes ruha és egyéb pakkok). Bernát pedig játékba kezdett mindazzal, amivel még nem foglalkoztunk, megágyazott és humott egy kicsit közbe.Porcelán gombokkal és anya sapkájában a legjobb nedves földet rugdosni.Bicajjal nagyokat lehet már vele sétálni, itt még azért nem jártunk olyan messze, de még csak a bevezetőnél tartottunk. És ahogy elnézem, megint lehet emelni az ülést.Bogárlesen.A gyermek nappal teljesen szobatiszta, mostmár mindenfelé visszük pelenka nélkül. Estére még kap, de délutáni alvásnál már nem kell. A kakilással azért nem volt ennyire egyszerű, ahhoz bizony kellett a pelenka, de mindig kérte, elvonult, a rendszer jól működött. Mi lelkesen próbálkozunk, hogy erre is jó ám a bili, de valamiért nem, egészen addig, amíg a bili be nem költözött a wc-be, azóta kér mesekönyvet és ez is megoldódott. A képen már a második adag látható, amit végiglapozott, egyszerűen kipakolja.

Hatalmas siker lett ez a játék, itt épp egyik golyó sem akart egyedül lenni, majd színek szerint külön sávba húzta őket. És ami a legaranyosabb, mesél közbe, mert a golyók a sisakos lovagok, akik barátok, és vannak egyformák etc. A birka bőr is hatalmas sláger, mindazt, ami ki volt készítve TS, szépen idehordta.Ez a kártya nagyon bejött, a feliratokat én pakolom hozzá, de nemsokára garantáltan megjegyzi, hogy melyik hova illik, én meg majd jól meglepődöm, pedig tudom, hogy ez is el fog majd jönni.Az új asztal is használatba lépett.Az a helyzet, hogy ezért még csak hibáztatni se lehet, tőlem tanulta:) Van egy nyomdánk, amit nem kell festékbe nyomkodni, mert a nyomatolója eleve festékes, én ezt nem tudtam és amikor megkaptuk, rányomtam a lábamra és a csini halvány rózsaszín nadrágomon mosolygott kéken a napocska. Bernát természetesen látta és meg is jegyzete. Azóta mindig vannak rajzok a combján:) És amikor megjelentem a fényképezőgéppel, nem is kellett kérni, hogy mutassa a tenyerét, nagyon tudtam, hogy mi a kép célja.

Ő most itt szobor!
Ilyen színpompás garázsa sincs minden autónak.A tegnap esti mini ünnepségünk. Mikulás volt a 10-es szentmise után, rengeteg csomagot hozott, még a felnőttek is kaptak! Misi atya volt a leglelkesebb segítsége:)
Most ehhez mit írjak?;)Alvás és mákosgombóc evés után a csíkos és kék csapat.

Kiállítás

Szabó Katalinnal kiállítása nyílt a hódmezővásárhelyi Károlyi házban!
Lehet, hogy még nem ismeritek, de ha így halad tovább, szerintem sokan meg fogják jegyezni a nevét! Én már mondtam neki, hogy szeretnék az otthonomba valami SzabóKatisat látni!
Íme néhány kép a megnyitóról!

Apa is befutott:)
Az elején és a végén is aludt.Közbe barátkozott, a nővér anno még engem is tanított (szentségek felvételére ő készített fel!)
De ez akkor is vicces!
Hiába magasan is vannak képek!
Keresztfiam és Bebe az ő keresztfiával.

Amugy én is ott voltam, de majd a fotós kolegát kikérdezem, hátha nála megtalálható vagyok valamelyik képen (egyen biztos)!

Kevés kép készült rólam

Csak most vettem észre, hogy néhány sorozat fekete-fehér képen kívül, a családi albumban rólam inkább csak három éves korom után vannak fényképek. Minthogy ezekből jó sok, nem tűnt fel a turpisság, ugyanis szüleim engem nem filmre fényképeztek, hanem diára. Az indok nagyon egyszerű volt, a nyolcvanas évek elején Magyarországon nem nagyon lehetett színes filmhez hozzájutni (külföldön is csak kevéssel korábban jelentek meg, luxus szinten). Diával azonban lehetett nagyon jó minőségben színes felvételeket készíteni, ráadásul egy nagyon modern technikának számított.

A képen látható dobozokban a családom diái lapulnak, várnak évek óta. Arra mondjuk emlékszem, hogy gyerekkoromba ezeket nézegettük, mert sok képet nagyon jól ismerek, de mégis elfeledtem őket. Szüleim esküvőjéről is vannak színesek, ami nagy szó volt!
A mai még modernebb technikának köszönhetően a diákat nem csak kivetíteni lehet vagy kis kukucskával megnézni, mint anno, hanem be lehet őket digitalizálni és papírképet is lehet róla készíteni. Sejthetitek, hogy a családból kire hárul ez a feladat:)

Kis fotográfia

pontosabban egy kis technikai ismertető.
Zsolt mellett nem lehet unatkozni, ha lépést akarok tartani az itthon fellelhető kütyükkel és ha használni akarom a fényképezőgépet, akkor bizony komolyan utána kell járnom az uram szakterületének (még jó, hogy emberi nyelven tud magyarázni, így tőle is sokat tudok tanulni).
Nagyon meg akartam mutatni a múlt héten készült képeket és minthogy a halszem objektívről még nem tartott nekem kiselőadást, utána olvastam egy kicsit a témának.
A halszemoptikát eleinte csillagászati látcsövekhez fejlesztették ki, mert ezek látószöge 180 fok felett van. Így képesek voltak az égbolt sokkal nagyobb szegmensét egyszerre vizsgálni, ráadásul úgy, hogy az egész kép éles volt. Természetesen a fotósok a lehető leghamarabb ráharaptak erre a technikára is, hiszen milyen jó, ha 180 fokot lehet fényképezni, ráadásul úgy, hogy az egész kép éles lesz.
Természetesen több fajtája is létezik, ha valaki a kerek objektívet birtokolja, akkor kerek képet készíthet. Ezekről nekem mindig a Kisherceg bolygója jut az eszembe. A bemutatott képek viszont egy átlós típusúval készültek, amely alkalmas arra, hogy kitöltse a teljes képmezőt.

És vicces képek gyártására is alkalmas:)


A vicces fotómodell is írt a halszemről: itt, vigyázat, ő sokkal szakmaibb;)

Kicsi beszámoló

Inkább fényképes, de azért folyamatosan írok majd a képekhez.
A két kurzusról részletesebben majd később, mert még egyenlőre a papírnaplómba írkálom a gondolataim.
Bernáttal a teremben, szerintem már a Pünkösd kurzus alatt. A képet Gabesz készítette.
Egy kép apáról és a videós fotós társáról. Egész héten ezen az asztalon álltak és szolgáltak rendületlenül. Jó meleg volt ám:) Szegényeket néha nagyon sajnáltam, utólag már tudjuk,: el kellett volna vinni a bárszéket itthonról, de legalább megtanultuk és legközelebb okosabbak leszünk.
Bernát sokszor elaludt, az esetek döntő többségében akkor, amikor itthon is szokott. Ügyes volt, mindig aludt legalább két órát, főleg a kezemben. Előfordult, hogy a Titusz óvodában aludt el, akkor valamelyik óvónő lehozta nekünk. Ezen a képen épp Bartha Angélával bazsajgunk.
Nem fájt a torkom, hanem a nem team tagok, de szolgálók ilyen takonykendőt hordtak. Természetesen sportot űztünk abból, hogy ki tudja frappánsabb helyen hordani. Az már igazi teljesítménynek minősült, hogy valaki úgy tudta viselni, hogy ment a ruhájához, természetesen tehetségesek vagyunk:)

Imádkoztunk a papjainkért, öten voltak jelen a kurzusokon: két plébános, egy bencés, egy domonkos és egy ferences. Volt, hogy két órás is volt egy szentmise, egyszerűen fantasztikus volt. Titusz (bencés, a gimi igazgatója) olyan jókat mesélt, tanított, prédikált. Én rengeteget tanultam tőle, mindig eltalálta a fejem és a szívem is.
Uccsó képen, Titusz közösségéből két fiatal. Róluk egyszerűen csak annyit, hogy nagyon tehetségesek.

Állattenyésztési napok

Mondhatni családi hagyomány kimenni az Állatenyésztési napokra, de ez nem teljesen igaz, hiszen mi sem voltunk ki rendszeresen az elmúlt pár évben, pedig szeretjük nagyon. Az idei is pazar volt és az első olyan év, amikor O. végig velünk tudott lenni, igaz ha most elkavart volna, soha sem találjuk meg, régen tudtuk, hogy vagy az istálónál vagy a pályán, vagy A és B pont között van.

Láttunk minden féle állatot, baromfit, lovakat karámba szabadon lószállítóban kocsi elé befogva díjugratáson díjlovagláson, teheneket, birkákat nyírás előtt és után. Bernát kétszer aludt napközbe a kendőben és nagyon jól érezte magát, egyik állat sem tudtak kizökkenteni a kerekszemű csodálkozásból. A hangos lónyihogás is örömmel töltötte el és azóta a mit mond a ló kérdéskörre egy éles Nyíííí a válasz. Valójában ez a kiruccanás volt az ő születésnapi ajándéka, majd arról is írok egy bejegyzést, amit a nagy napon kapott, csak még készíteni kell róla néhány fényképet.
Engem csak a marha rázott meg egy kicsit, tudtam, hogy nem egy öleb, nade valahogy azt is túlzásnak találtam, hogy ekkorára megnőnek, pedig biztos, hogy még nagyobbak is léteznek. Az tuti, hogy ilyen állatot én nem fogok soha tartani.



Citeráztam is egyet és "megterveztünk" egy nekem való citerát, majd egyszer meg is lesz csinálva, hiszen mindennek eljön majd a maga ideje.

Csavarogtunk

"Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené." Róm 9,16

Ma volt Szegeden egy nagy városi futás, egyes sajtóorgánumok szerint ötezren vettek részt rajta, garantáltan jó sokan voltak, mert negyed óráig figyeltem a futókat a Széchényi tér sarkánál és folyamatosan hömpölygött a tömeg. Láttam kilenc futóbabakocsis anyukát, közülük a kedvencem az volt, aki tolta a kicsit, futott mellette egy kisiskolás, a másik oldalán pedig az őszhajú nagymama, láttam apukát nyakában kislányával, apukát hátihordozóval gyorsan sétálni, három roma kamaszt, apukát Down szindrómás kisfiúval, trendi frizurás anyukát lányával, görkoris családot, szülőket kismotoron kísérő gyereket. És ez csak egy nagyon szűk szelete azoknak, akik futottak, nekem nagy élmény volt és bízom benne, hogy jövő tavasszal már mi is résztvehetünk hasonló rendezvényen.

Az idézet talán első ránézésre nem illik az eddig leírtakhoz, de tudnunk kell, hogy nem a sport és kultúrrendezvények vezetik el az embereket a boldogsághoz. Viszont a boldog embereket már nagyon jó együtt látni.

Délután családi csavargást rendeztünk, ismét a Széchényi térre sétáltunk el, mert láttam egy szép bokrot és biztos voltam benne, hogy Zsolt szeretné lefotózni. Nem csak mi kattingattunk, másoknak is tetszett:) A város megtelt élettel, zsivajjal, remélem még sokáig tart ez a kellemes idő, mert én most nagyon jól érzem magam, főleg mert végre sikerült megint egy remek képet csinálni apáról és fiáról.

Unalomig tavasz

Tudom, írhatnék már valami izgalmasabbról is, de belevetettük magunkat a nagy tavaszozásba és élvezzük minden pillanatát. Még soha sem örültem ennyire a tavasznak, mikor suliba jártam néha még teher is volt ez a hirtelen jött meleg, hiszen reggel még kabátba mentem iskolába délután meg kézbe kellett cipelni úszóedzésre.

A nap nagy részét kilike kertjében töltöttük, csuda jó volt, piknikeztünk, kosárba kivittünk mindent, ami finom és a pokrócon ücsörögve osztottuk az észt az otthonoktatásról, azért más téma is felmerült, de minket most ez érdekel a legjobban. A gyerekek pedig élvezték, hogy lehet simogatni a füvet, zokni nélkül lehet lenni, Bernát le is mászott a takaróról és nagyon tetszett neki minden. Nem szándékozom panelgyereket nevelni, úgyhogy minden alkalmat megragadok, ami kiszakít minket a négy fal közül.

Egy átlagos nap

Múlt héten kaptam Zsolttól egy aranyos kis Kodak rózsaszínes pirosas fényképezőgépet, amelynek köszönhetően folyamatosan fényképezek (mint a kis Amelie). Mindig ott van a kabátom zsebébe, itthon pedig az asztalon és amikor csak módon van rá, kattingatok.

Ezen termésből osztok meg most néhányat, amelyek főleg azt ábrázolják, hogy Bernát mennyire résztvesz a mindennapi teendőkben, hiszen ki más tudná teljesen kipakolni a szennyeskosarat, vagy tapsolás közbe fonalat gombolyítani nekem.

A tegnapi könyvescsomag bontásról is néhány kép.

Valamint ma anyagot festettünk, elmentünk a festékes boltba, ahol nem volt ruhafesték, de ajánlottak egy másik helyet is, de mondta a csávó, hogy oda meg vigyük már el a névjegyét, mert bizniszelni szeretnének, meg amúgy is együtt szaunáztak a múltkor. El is vittem, a másik pali meg nekem akarta elmondani az üzleti részt, szóval ma majdnem belekerültünk a festékértékesítésbe. Természetesen szereztünk ruhafestéket, most még csak a rotyogtatásról van kép, de holnap szép fényben majd az anyagokról is lesz.

Bernát csuda okos ám, már fényképen is meg tudja mutatni anyát és apát, néha O.-t is. Tudja mondani, hogy igen, pontosabban ge, amiből a g hang g és d között van, így elég érdekes azt mondani, hogy az említett szót mondja, de eldöntendő kérdésre, ezt mondja, ha akarja:)
Már kétszer megállt a maga lábán kapaszkodás nélkül, igaz mind a két alkalomnak sírás lett a vége, de majd megtanulja, korábban a kapaszkodós állás is végződött sírással.