Csavargás

Ma babakocsival és futóbicajjal mentünk a Somogyiba, ami azért elég szép táv, sok felnőttnek is. Bernát minden gond nélkül bírta, szótfogadott, megállt, amikor kellett, elindult, néha kicsit lelkesebben nézelődött, de kell is azt, olyan jó dolgokat fedez fel. Kaleb is jól bírta, az egész séta alatt aludt:)

Könyvtár után meglátogattuk Szabó Máriát, régi görög-héber tanárnőmet, aki a legjobb öt tanárom között tartok számon.
Hazafelé megnéztük a Radnóti szobrod, amelynek a készítője korábban azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha a szobrát a szegediek szeretnék, innen üzenem: szeretjük! Majd csatlakozott hozzánk Sáry és folytattuk az utunkat hazafelé, szaladva, virágokat szedegetve, játszóterezve.
Szeged teli van felújításokkal, építkezésekkel, amelyek sokaknak okoznak bosszúságot, gyerekkel viszont minden séta hatalmas látványosság a munkagépek miatt. És ugye a lelkes, mosolygós, okos szőke kisfiú mindenkinek belopja magát a szívébe. Így ma valami, általam abszolute megnevezhetetlen munkagépen kapott helyet és még a motort is elindították neki.A szombati kalandjáró még be sem számoltam: akkor kéremszépen a mozdony vezetőfülkéjében kapott helyet, gázt adhatott, dudálhatott és még a féket is nyomogathatta. Erről sajnos nincs kép, de szerintem el tudjátok képzelni:)

Nézegessetek régi szegedi sulikat:
http://min.us/mregiszegediiskolak#23