Tavaly három hónapig nem olvastam könyvet! Sajnos azt nem mondhatom, hogy Isten Igéjén kívül semmi mást nem olvastam, mert cikkeket, rövid írásokat, fórumokat igen, de könyvet nem vettem a kezembe, csak és kizárólag a Szentírásomat.
Komoly elvonási tüneteim voltak, hiányoztak a történetek, a fordulatok, a könyv mögötti eltűnés. Szeretek olvasni, belefeledkezni, ceruzával huzigálni. A hiányt kezdetben duzzogással oldottam fel, azaz nem olvastam ugyan könyvet, de a Bibliát sem, vagyis elolvastam napi pár igehelyet, mert ugye a lelkiismeret, de nem faltam a felszabadult időmben, nem olvastam többet, mint általában.
Utána szépen lassan kezdtem megenyhülni, hogy ezek a kemény szívek milyen lassan oldódnak;) És elkezdtem olvasni, egyik könyvet a másik után. És történetek bontakoztak ki, emberi sorsok, amelyek megmutatták, hogy Isten mindenhol ott van, mindegyik embertől tanultam valamit. Lehet az Úr ellen harcolni, de vívhatjuk azt a harcot is, amelyet Ő mutat nekünk. Találtam frappáns mondatokat, olyanokat, amelyek megnevettetnek, bármikor az eszembe jutnak, sőőőt, két kurzusnyi embert is megmosolyogtattam némelyikkel és csillogó szemmel kérdezték, hogy jaj, mondjam meg az igehelyet.
Csodálatos eredményekkel zárult ez a három hónap. Sok gyümölcsöt termett, mert Isten Igéje soha sem marad hatás nélkül. Megtanultam, hogy hogyan kell és hogyan nem kell hozzáállni az ilyen időszakokhoz. Látom, hogy Isten Igéjét legjobban maga a Szentírás magyarázza, és elsősorban nem okos könyveket kell mellé bújni és nagy elmék magyarázatait biflázni, hanem hallgatni az Igét!
És hogy mi van még hátra, hajaj, hát sok sok hallgatás - és majd mesélek újra;)
Komoly elvonási tüneteim voltak, hiányoztak a történetek, a fordulatok, a könyv mögötti eltűnés. Szeretek olvasni, belefeledkezni, ceruzával huzigálni. A hiányt kezdetben duzzogással oldottam fel, azaz nem olvastam ugyan könyvet, de a Bibliát sem, vagyis elolvastam napi pár igehelyet, mert ugye a lelkiismeret, de nem faltam a felszabadult időmben, nem olvastam többet, mint általában.
Utána szépen lassan kezdtem megenyhülni, hogy ezek a kemény szívek milyen lassan oldódnak;) És elkezdtem olvasni, egyik könyvet a másik után. És történetek bontakoztak ki, emberi sorsok, amelyek megmutatták, hogy Isten mindenhol ott van, mindegyik embertől tanultam valamit. Lehet az Úr ellen harcolni, de vívhatjuk azt a harcot is, amelyet Ő mutat nekünk. Találtam frappáns mondatokat, olyanokat, amelyek megnevettetnek, bármikor az eszembe jutnak, sőőőt, két kurzusnyi embert is megmosolyogtattam némelyikkel és csillogó szemmel kérdezték, hogy jaj, mondjam meg az igehelyet.
Csodálatos eredményekkel zárult ez a három hónap. Sok gyümölcsöt termett, mert Isten Igéje soha sem marad hatás nélkül. Megtanultam, hogy hogyan kell és hogyan nem kell hozzáállni az ilyen időszakokhoz. Látom, hogy Isten Igéjét legjobban maga a Szentírás magyarázza, és elsősorban nem okos könyveket kell mellé bújni és nagy elmék magyarázatait biflázni, hanem hallgatni az Igét!
És hogy mi van még hátra, hajaj, hát sok sok hallgatás - és majd mesélek újra;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése