Legnagyobb sajnálatunkra mi nem lehetünk ott, pedig személyes ismerőseinkről van szó!Imádkozunk a koncert sikeréért és azért, hogy a család mihamarabb talpra tudjon állni!
2010. szeptember 6., hétfő
Jótékonysági koncert
Legnagyobb sajnálatunkra mi nem lehetünk ott, pedig személyes ismerőseinkről van szó!Imádkozunk a koncert sikeréért és azért, hogy a család mihamarabb talpra tudjon állni!
2010. szeptember 1., szerda
Csuhé csapat
Szeptember 1.
Bizony, a dátum génjeinkbe van kódolva, így mára összetereltük a szegedkörnyékikeresztényoorakészülő anyukákat és gyermekeiket egy közös csuhézásra és túróscsuszára.
A gyerekek előtte és utána nagyokat játszottak, az anyukák pedig végig egyazon intenzitással és lelkesedéssel beszélgettek (azaz mi:).
Az ötleteket Kilike innen merítette.
Bizony, a dátum génjeinkbe van kódolva, így mára összetereltük a szegedkörnyékikeresztényoorakészülő anyukákat és gyermekeiket egy közös csuhézásra és túróscsuszára.
A gyerekek előtte és utána nagyokat játszottak, az anyukák pedig végig egyazon intenzitással és lelkesedéssel beszélgettek (azaz mi:).
Az ötleteket Kilike innen merítette.
2010. augusztus 30., hétfő
Tot school 7. hét
Bernát 29 hónapos.
Nem csináltunk túl sok újdonságot, mert mindent lelkesen szed le a polcról, ami eddig volt. Szeretem ezt a kikészítős rendszer (workbox), mert látszik, hogy érdekli, mit tettem ki, folyamatosan fedezi fel, és még az is meglehet figyelni, hogy miket szeret a legjobban.
Újdonság a Toy Story-s számok voltak, zöld és kék színbe lettek kinyomtatva. A kéket szétvágtam és a zöldre kell rápakolni. Megcsinálja egyedül minden gond nélkül, amikor együtt játszunk vele, akkor mondom hozzá a számokat, a nyolcast és a hatost ismeri magabiztosan. Vagy az én kezembe van a kártya és ő mutatja meg, hogy hova tegyem, vagy én mutatok rá a helyére és ő keresi meg a passzoló kártyát. Tőle még nem kérdezem a számokat, nem kell megneveznie, én mondom, de neki "csak" a helyét kell megtalálnia.
Az egyik nap indulás előtt még lelkesen játszottunk, már felöltöztettem és mire visszamentem előszedte a színkorongot és kérte hozzá a "feltétet". Amikor először kezdtük el használni, még nem tudta stabilan a színeket, mára már majdnem mindet megnevezi, más környezetben is.
Újdonság a Toy Story-s számok voltak, zöld és kék színbe lettek kinyomtatva. A kéket szétvágtam és a zöldre kell rápakolni. Megcsinálja egyedül minden gond nélkül, amikor együtt játszunk vele, akkor mondom hozzá a számokat, a nyolcast és a hatost ismeri magabiztosan. Vagy az én kezembe van a kártya és ő mutatja meg, hogy hova tegyem, vagy én mutatok rá a helyére és ő keresi meg a passzoló kártyát. Tőle még nem kérdezem a számokat, nem kell megneveznie, én mondom, de neki "csak" a helyét kell megtalálnia.
Az egyik nap indulás előtt még lelkesen játszottunk, már felöltöztettem és mire visszamentem előszedte a színkorongot és kérte hozzá a "feltétet". Amikor először kezdtük el használni, még nem tudta stabilan a színeket, mára már majdnem mindet megnevezi, más környezetben is.
Nem mutattam még képet a naptárajtóról. Egy különleges napot örökítettem meg, húgom születésnapja (ezúton is újra Áldott szülinapot!). Aki ismer, tudja, hogy milyen rettenetesen béna vagyok dátumokban, évfordulókban, ünnepeltek felköszöntésében és mindenben, ami ezen területekhez kapcsolódik. De nem hagyom magam, az Úr olyannak teremtett minket, hogy képesek vagyunk változni, újat tanulni. Most megint bekászálódok az élet iskolapadjába;)
Szóval ahogy már korábban írtam, a naptár feliratait kartonra festettük (nem vagyok nyomtatóellenes, hiszen mi is használunk nyomtatott doksikat, de elvem, hogy amit csak tudunk, magunk készítsük el, mégha kicsit girbegurbák is a betűk, majd a következő kanyar szebb, designesebb, fejlettebb lesz).
Gyurmáztunk, fűztünk (etc, etc, de képtelen vagyok mindent fotózni;)
Bibliai történettel nem haladtunk tovább, Noé és az ő bárkája még mindig kitölti a gondolatainkat. (még erre a hétre is betüremkedett, de az ugye már egy másik történet)
Pénteken lovagolni voltunk, nagyon élveztük mindannyian, ha minden jól megy, hetente, de inkább kéthetente biztosan el fogunk menni. 
És a cica sem úszta meg szeretgetés nélkül. 
És még virágot is kaptam:)
A móka sem maradt ki, ha tudnátok, hogy mennyit nevettünk míg összeszerelték és Bernát milyen lelkesedéssel játszott vele.
És még sokat csavarogtunk, kiállítás megnyitón is jártunk.
Szóval ahogy már korábban írtam, a naptár feliratait kartonra festettük (nem vagyok nyomtatóellenes, hiszen mi is használunk nyomtatott doksikat, de elvem, hogy amit csak tudunk, magunk készítsük el, mégha kicsit girbegurbák is a betűk, majd a következő kanyar szebb, designesebb, fejlettebb lesz).
Gyurmáztunk, fűztünk (etc, etc, de képtelen vagyok mindent fotózni;)
Bibliai történettel nem haladtunk tovább, Noé és az ő bárkája még mindig kitölti a gondolatainkat. (még erre a hétre is betüremkedett, de az ugye már egy másik történet)
Pénteken lovagolni voltunk, nagyon élveztük mindannyian, ha minden jól megy, hetente, de inkább kéthetente biztosan el fogunk menni. 
És a cica sem úszta meg szeretgetés nélkül. 
És még virágot is kaptam:)
A móka sem maradt ki, ha tudnátok, hogy mennyit nevettünk míg összeszerelték és Bernát milyen lelkesedéssel játszott vele.
És még sokat csavarogtunk, kiállítás megnyitón is jártunk.2010. augusztus 26., csütörtök
Kiállítás
Szabó Katalinnal kiállítása nyílt a hódmezővásárhelyi Károlyi házban!Lehet, hogy még nem ismeritek, de ha így halad tovább, szerintem sokan meg fogják jegyezni a nevét! Én már mondtam neki, hogy szeretnék az otthonomba valami SzabóKatisat látni!
Íme néhány kép a megnyitóról!
Apa is befutott:)
Az elején és a végén is aludt.
Közbe barátkozott, a nővér anno még engem is tanított (szentségek felvételére ő készített fel!)
De ez akkor is vicces!
Hiába magasan is vannak képek!
Keresztfiam és Bebe az ő keresztfiával.
Amugy én is ott voltam, de majd a fotós kolegát kikérdezem, hátha nála megtalálható vagyok valamelyik képen (egyen biztos)!Cikket olvastam
Az Interpress Magazin júliusi számában a következő cikk jelent meg:
Horváth Balázs: Gyermekeink bilincsben
Inkább helyzetjelentő, elemző, jelenlegi állapotokat ismertető cikkről van szó, mintsem megoldást aktívan kereső, vagy javasló írásról, bár tény, hogy egy angol iskolát megemlít, amely másképpen csinálja, de nem jelöli ki, mint követendő példát.
Összefoglalva: a helyzet siralmas, ötletek vannak, de csak villanásszerűek, messze a teljesség igénye nélkül.
Idézgetek:
"... Howard Gardner szerint legalább nyolcféle van belőlük (intelligenciatípus). {...} Ezzel önmagában semmi probléma, de vajon tudomásul vesszük ezt? Én nem ezt látom. Akár ebben a tárgyban tehetséges valaki, akár abban, akár mindegyikben, akár egyikben sem, mi ugyanúgy keresztül megyünk rajta az iskolának nevezett úthengerrel."
"Mert senki ne gondolja, hogy a napi 5-8 tanóra és az azt követő időben kb. ugyanennyi otthoni tanulás okozta stressz és az ezzel járó mozgáshiány a bizonyítványosztáskor nyomtalanul eltűnik."
"Ami pedig az irodalomoktatás illeti: a gyerekeknek olyan művek hadáról kell betanulniuk irodalomtudósok leírt gondolatait, amelyeket a tanterv szerint nem is kell elolvasni, mert bevallottan nincs rá idő."
"Ellenben amit a mai gyerekek megtanulnak, az az, hogy a hányavetiség és csakis a hányavetiség kifizetődő. Mert mindazt, amit ma egy erős iskola a tanulóitól elvár, mélyen és lelkiismeretesen elsajátítani nem lehet, itt csak az maradhat életben, aki felületes marad, blöfföl, hazardíroz és lehengerel."
"Fura az is, ahogy a különféle intelligenciákra tekintünk. Akinek a matematikai-logikai intelligenciája kimagasló, az az "okos" gyerek. Akinél a nyelvi intelligencia dominál, annak már csak "jó a nyelvérzéke". Akinek a testi (tánc, sport), a zenei vagy a grafikus intelligenciája fejlett, az pedig csak egyszerűen "jó egy készségtárgyból".
Ezután ír egy iskoláról, Alexander Sutherland Neill 1921 óta sikeresen működő angliai iskolája, Sumerhill. Különlegessége: nem kötelező bejárni az órára, de ha bemegy, akkor a saját képességeihez mérten fel kell készülnie, mert joga van nem járni, de a többieket nincs joga visszavetni!
"Ne felejtsük el az általános műveltséget sem. Ezt a szót véleményem szerint olyanok találták ki, akiket soha semmi nem érdekelt igazán, és e hiányt kompenzálandó összegyűjtötték maguknak az aktuálisan fontosnak tűnő tudományok listáját, majd ezt kötelezővé tették mindenki számára, aki azt kívánta, hogy leereszkedjenek hozzá. {...} Mivel a biológusok csendes emberek, az élet tudománya sosem került be ebbe a körbe, és valószínűleg nem is fog."
Ezt követi egy érdekes elemző rész arról, hogyha a gyermekek választhatnának, valószínűleg kevesebb mérnök, orvos etc lenne, mert inkább a művészetek fel irányulnának, a gazdaságilag nem preferált területei felé. Így megborulna a jól megálmodott egyensúly, hogy milyen szakmából mennyi kell. És felvetődik a kérdés, hogy jó-e egyáltalán gazdaságilag a mostani rendszer.
"Az iskolás gyerek nemcsak hogy testileg a padba van kényszerítve, ahol egy önmagában is természetellenes testhelyzetben fél napot kell töltenie, de még azt is megszabjuk, hogy mire gondolhat. Legalább tíz éven keresztül, míg csak felnőtt nem lesz. Ennél nagyobb rabságot el sem tudok képzelni."
Hálát adok az Úrnak, hogy megadta nekünk az otthonoktatás gondolatát, hogy előkészítette az életünkbe, hogy adott hozzá közösséget, hogy megadta, hogy a szüleim is támogatnak minket (szerintem ezzel dolgozott a legtöbbet;))! Szinte bele se merek gondolni, hogy mi lenne velem eme cikk elolvasása után, ha ezen lehetőséget nem adta volna meg nekünk.
És ezzel nem azt mondom, hogy csak az oo a megoldás ezen helyzetre! Mert oo-ra mindenki alkalmas, de nem mindenkinek ez az útja, amit Isten neki mutat!
Más megoldások is kellenek, mégpedig sürgősen, mert
"Azt az erőszakot pedig, amit az iskolában a rendszerbe beletöltünk, egy generációval később határozottan fogjuk visszakapni."
Horváth Balázs: Gyermekeink bilincsben
Inkább helyzetjelentő, elemző, jelenlegi állapotokat ismertető cikkről van szó, mintsem megoldást aktívan kereső, vagy javasló írásról, bár tény, hogy egy angol iskolát megemlít, amely másképpen csinálja, de nem jelöli ki, mint követendő példát.
Összefoglalva: a helyzet siralmas, ötletek vannak, de csak villanásszerűek, messze a teljesség igénye nélkül.
Idézgetek:
"... Howard Gardner szerint legalább nyolcféle van belőlük (intelligenciatípus). {...} Ezzel önmagában semmi probléma, de vajon tudomásul vesszük ezt? Én nem ezt látom. Akár ebben a tárgyban tehetséges valaki, akár abban, akár mindegyikben, akár egyikben sem, mi ugyanúgy keresztül megyünk rajta az iskolának nevezett úthengerrel."
"Mert senki ne gondolja, hogy a napi 5-8 tanóra és az azt követő időben kb. ugyanennyi otthoni tanulás okozta stressz és az ezzel járó mozgáshiány a bizonyítványosztáskor nyomtalanul eltűnik."
"Ami pedig az irodalomoktatás illeti: a gyerekeknek olyan művek hadáról kell betanulniuk irodalomtudósok leírt gondolatait, amelyeket a tanterv szerint nem is kell elolvasni, mert bevallottan nincs rá idő."
"Ellenben amit a mai gyerekek megtanulnak, az az, hogy a hányavetiség és csakis a hányavetiség kifizetődő. Mert mindazt, amit ma egy erős iskola a tanulóitól elvár, mélyen és lelkiismeretesen elsajátítani nem lehet, itt csak az maradhat életben, aki felületes marad, blöfföl, hazardíroz és lehengerel."
"Fura az is, ahogy a különféle intelligenciákra tekintünk. Akinek a matematikai-logikai intelligenciája kimagasló, az az "okos" gyerek. Akinél a nyelvi intelligencia dominál, annak már csak "jó a nyelvérzéke". Akinek a testi (tánc, sport), a zenei vagy a grafikus intelligenciája fejlett, az pedig csak egyszerűen "jó egy készségtárgyból".
Ezután ír egy iskoláról, Alexander Sutherland Neill 1921 óta sikeresen működő angliai iskolája, Sumerhill. Különlegessége: nem kötelező bejárni az órára, de ha bemegy, akkor a saját képességeihez mérten fel kell készülnie, mert joga van nem járni, de a többieket nincs joga visszavetni!
"Ne felejtsük el az általános műveltséget sem. Ezt a szót véleményem szerint olyanok találták ki, akiket soha semmi nem érdekelt igazán, és e hiányt kompenzálandó összegyűjtötték maguknak az aktuálisan fontosnak tűnő tudományok listáját, majd ezt kötelezővé tették mindenki számára, aki azt kívánta, hogy leereszkedjenek hozzá. {...} Mivel a biológusok csendes emberek, az élet tudománya sosem került be ebbe a körbe, és valószínűleg nem is fog."
Ezt követi egy érdekes elemző rész arról, hogyha a gyermekek választhatnának, valószínűleg kevesebb mérnök, orvos etc lenne, mert inkább a művészetek fel irányulnának, a gazdaságilag nem preferált területei felé. Így megborulna a jól megálmodott egyensúly, hogy milyen szakmából mennyi kell. És felvetődik a kérdés, hogy jó-e egyáltalán gazdaságilag a mostani rendszer.
"Az iskolás gyerek nemcsak hogy testileg a padba van kényszerítve, ahol egy önmagában is természetellenes testhelyzetben fél napot kell töltenie, de még azt is megszabjuk, hogy mire gondolhat. Legalább tíz éven keresztül, míg csak felnőtt nem lesz. Ennél nagyobb rabságot el sem tudok képzelni."
Hálát adok az Úrnak, hogy megadta nekünk az otthonoktatás gondolatát, hogy előkészítette az életünkbe, hogy adott hozzá közösséget, hogy megadta, hogy a szüleim is támogatnak minket (szerintem ezzel dolgozott a legtöbbet;))! Szinte bele se merek gondolni, hogy mi lenne velem eme cikk elolvasása után, ha ezen lehetőséget nem adta volna meg nekünk.
És ezzel nem azt mondom, hogy csak az oo a megoldás ezen helyzetre! Mert oo-ra mindenki alkalmas, de nem mindenkinek ez az útja, amit Isten neki mutat!
Más megoldások is kellenek, mégpedig sürgősen, mert
"Azt az erőszakot pedig, amit az iskolában a rendszerbe beletöltünk, egy generációval később határozottan fogjuk visszakapni."
2010. augusztus 25., szerda
Anyagok magyarul
Naponta nézem a freebie-t (a mait feltétlenül nézzétek meg, pazar!), hetente legalább egyszer a currlick-et, és biza néha keserű a szájízem, mert fantasztikusak az ingyenes anyagaik, és hatalmas készleteket sikerült már felhalmoznom Amerika történelméről, földrajzáról. Igen, ezeket is nagyon jól fogom tudni hasznosítani, de elsősorban nem Amerikát szeretnék tanítani a gyermekeinknek, hanem Magyarországot, a hazája állatvilágát, növényzetét etc ismerje meg először, mozogjon benne stabilan és majd utána kibővítjük a határokat.
És bizony, még jól, hogy korábban nem írtam sopánkodok efölött posztot, mert az őszi kiruccanásunkat tervezgetve, mondhatni fantasztikumokat találtam.
Remélem nektek is tetszeni fog!
Az év fája és az év madara - feladatlapok és keresztrejtvények
Kankalin-füzetek
Tihany
Vártúrák - itt a várszótár a nagy kedvencem
És ebben az a szép, hogy nem is tematikusan kerestem, ráadásul időben is alig foglalkoztam vele!
És bizony, még jól, hogy korábban nem írtam sopánkodok efölött posztot, mert az őszi kiruccanásunkat tervezgetve, mondhatni fantasztikumokat találtam.
Remélem nektek is tetszeni fog!
Az év fája és az év madara - feladatlapok és keresztrejtvények
Kankalin-füzetek
Tihany
Vártúrák - itt a várszótár a nagy kedvencem
És ebben az a szép, hogy nem is tematikusan kerestem, ráadásul időben is alig foglalkoztam vele!
A másik nagy kedvencem a tanösvény, van már néhány sorozatunk, amit végigfényképeztünk a korábbi kiruccanásainkon, de innentől kezdve tudatosan keressük őket. Ezek közül is szeretnénk legalább egyet végigjárni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)