Jessze fa 18. december 14.

Izajás 11, 6-9
 ⁶Akkor majd a farkas a báránnyal lakik,és a párduc a gödölyével heverészik;borjú és oroszlánkölyök együtt híznak,és kisgyermek terelgeti őket. ⁷Tehén és medve együtt legelnek,együtt heverésznek kölykeik,és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén. ⁸A csecsemő a vipera fészkénél játszik,s az áspiskígyó üregébe dugja kezétaz anyatejtől elválasztott gyermek. ⁹Nem ártanak és nem pusztítanaksehol szent hegyemen,mert tele lesz a föld az Úr ismeretével,mint ahogy a vizek betöltik a tengert.

Jessze fa 17. december 13.

1 Királyok 18, 17-24, 36-39
 ¹⁷s amikor meglátta, azt mondta: "Te vagy-e az, te, aki bajba döntötted Izraelt?" ¹⁸Erre ő azt mondta: "Nem én döntöttem bajba Izraelt, hanem te s apád háza, akik elhagytátok az Úr parancsait s a Baálokat követtétek. ¹⁹Nos, küldj csak el, s gyűjtsd egybe nekem egész Izraelt a Kármel hegyére, valamint Baál négyszázötven prófétáját s a berkek négyszáz prófétáját, akik Jezabel asztaláról esznek." ²⁰Ácháb elküldött Izrael valamennyi fiához, s egybegyűjtötte a prófétákat a Kármel hegyére. ²¹Ekkor Illés odalépett az egész nép elé és azt mondta: "Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, kövessétek azt." A nép azonban egy szót sem felelt neki. ²²Erre Illés azt mondta a népnek: "Én maradtam meg egyedül az Úr prófétái közül: Baál prófétái pedig négyszázötvenen vannak. ²³Adjatok nekünk két fiatal bikát, aztán ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, s vágják darabokra, s tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája: én pedig majd a másik bikát készítem el és teszem a fára, s tüzet szintén nem teszek alája. ²⁴Hívjátok segítségül isteneitek nevét, én meg majd segítségül hívom az én Uram nevét, s amelyik Isten tűz által meghallgat, az legyen az Isten." Erre az egész nép azt felelte: "Helyes indítvány!"
³⁶Amikor aztán eljött az egészen elégő áldozat bemutatásának ideje, odalépett Illés próféta, s azt mondta: "Uram, Ábrahámnak, Izsáknak s Izraelnek Istene, mutasd meg ma, hogy te vagy Izrael Istene, meg hogy én a te szolgád vagyok és hogy a te parancsodra cselekedtem mindezt. ³⁷Hallgass meg, Uram, hallgass meg engem, hogy megtanulja e nép, hogy te, az Úr, vagy az Isten, s hogy te térítetted vissza ismét szívüket." ³⁸Ekkor lecsapott az Úr tüze, és megemésztette az egészen elégő áldozatot, meg a fát, a köveket és a port, s felitta a vizet, amely az árokban volt. ³⁹Amikor látta ezt az egész nép, arcára borult, s azt mondta: "Az Úr az Isten, az Úr az Isten!"

Jessze fa 16. december 12.

Izajás 9, 2-7
²Megsokasítod az ujjongást,megnöveled az örömet;örvendenek színed előtt,ahogy örvendenek aratáskor,és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják. ³Mert összetöröd terhes igájáta vállára nehezedő botot,és sanyargatójának pálcáját,mint Mádián napján. ⁴Mert minden dübörögve menetelő katonacipőés vérben megforgatott ruhaelégetésre kerül, tűz martaléka lesz. ⁵Mert gyermek születik nekünk,fiú adatik nekünk;az uralom az ő vállán lesz,és így fogják hívni nevét:Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme. ⁶Uralma növekedésénekés a békének nem lesz végeDávid trónján és királysága fölött,hogy megszilárdítsa és megerősítse aztjoggal és igazsággal,mostantól fogva mindörökké.A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.  ⁷Igét küldött az Úr Jákobra,és az ráhullott Izraelre.

Jessze fa 15. december 11.

2 Sámuel 5,1-5

Elment erre Izrael valamennyi törzse Dávidhoz Hebronba, hogy mondja: "Íme, mi a te csontod, s a te húsod vagyunk. 2Tegnap is, tegnapelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted ki és be Izraelt, s az Úr azt mondta neked: 'Te legeltesd népemet, Izraelt, s te légy Izrael fejedelme.'" 3Elmentek tehát Izrael vénei a királyhoz Hebronba, s Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban az Úr előtt, ők pedig felkenték Dávidot Izrael királyává. 4Harminc esztendős volt Dávid, amikor uralkodni kezdett, és negyven esztendeig uralkodott. 5Hebronban, Júda felett, hét esztendeig és hat hónapig uralkodott, Jeruzsálemben pedig, egész Izrael és Júda felett, harminchárom esztendeig uralkodott.

Jessze fa 14. december 10.

1 Sámuel 16,1-13
 ¹Azt mondta azért az Úr Sámuelnek: "Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, s gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt." ²Azt mondta erre Sámuel: "Hogyan menjek? Hiszen meghallja Saul és megöl!" Azt mondta erre az Úr: "Vigyél magaddal egy borjút a csordából és mondd: Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. ³Izájt pedig hívd meg a véresáldozatra és én majd értésedre adom, hogy mit cselekedj, s kend fel azt, akit majd mutatok neked." ⁴Úgy is cselekedett Sámuel, ahogy az Úr azt mondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, elcsodálkoztak a város vénei és eléje mentek és megkérdezték: "Békés-e a jöveteled?" ⁵Ő azt mondta: "Békés! Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. Tartsatok megszentelődést és gyertek velem, hogy bemutassam a véresáldozatot." Megszentelődést tartatott tehát Izájjal s fiaival, és meghívta őket a véresáldozatra. ⁶Amikor aztán eljöttek, meglátta Eliábot és azt mondta magában: "Nemde, máris az Úr előtt áll felkentje?" ⁷Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: "Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti." ⁸Erre Izáj odahívta Abinádábot, és őt vezette Sámuel elé. Ám ő azt mondta: "Ezt sem választotta az Úr." ⁹Erre Izáj Simát vitte oda, de őróla is azt mondta: "Ezt sem választotta az Úr." ¹⁰Hét fiát vezette így oda Izáj Sámuel elé, de Sámuel azt mondta Izájnak: "Ezek közül nem választott az Úr!" ¹¹Majd azt mondta Sámuel Izájnak: "Ez az összes fiad?" Ő azt felelte: "Hátra van még a legkisebbik, az a juhokat legelteti." Azt mondta erre Sámuel Izájnak: "Küldj érte, s hozasd el, mert addig nem telepszünk le, amíg ide nem jön." ¹²Érte küldött tehát, és elhozatta. Vörös volt, szépszemű és csinos külsejű. Azt mondta ekkor az Úr: "Kelj fel, kend fel, mert ő az!" ¹³Erre Sámuel vette az olajos szarut, s felkente őt testvérei közepette, és ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt. Sámuel aztán felkelt és elment Ramátába. 

Jessze fa 13. december 9.

Ruth 1,15–2,3
¹⁵Noémi ekkor így szólt hozzá: "Íme, sógornőd visszatért népéhez és isteneihez, menj vele!" ¹⁶Ő azonban ezt felelte: "Ne légy ellenemre azzal, hogy hagyjalak el és távozzam, mert ahova te mégy, oda megyek én is, s ahol te laksz, ott lakom én is. Néped az én népem, Istened az én Istenem. ¹⁷Azon a földön, amelyen te meghalsz, s amely téged befogad, ott haljak meg, s ott nyerjem el én is temetésem helyét. Úgy segítsen az Úr engem most és mindenkor, hogy egyedül csak a halál választ el engem és téged!" ¹⁸Amikor Noémi látta, hogy Rút eltökélt lélekkel feltette magában, hogy vele megy, nem akart ellenkezni, és nem akarta őt tovább rábeszélni, hogy térjen vissza övéihez. ¹⁹Tovább mentek tehát együtt, és eljutottak Betlehembe. Amikor bementek a városba, hírük csakhamar eljutott mindenkihez, s az asszonyok azt mondogatták: "Ez az a Noémi!" ²⁰Ám ő azt kérte tőlük: "Ne hívjatok engem Noéminek (azaz Szépnek), hívjatok inkább Márának (vagyis Keserűnek), mert egészen eltöltött engem keserűséggel a Mindenható. ²¹Ép családdal mentem el, és elárvultan hozott vissza az Úr. Hogy hívhatnátok tehát Noéminek engem, akit az Úr megalázott, és a Mindenható megsanyargatott?" ²²Eljött tehát Noémi, a moábi Rúttal, a menyével együtt, arról a földről, ahol jövevényként tartózkodott, és visszatért Betlehembe, éppen akkor, amikor aratni kezdték az árpát. 
¹Volt pedig Noémi férjének, Elimeleknek egy rokona, aki hatalmas és igen gazdag ember volt; Boóznak hívták. ²A moábi Rút így szólt anyósához: "Ha parancsolod, elmegyek a mezőre, és összeszedem azokat a kalászokat, amelyek az aratók kezét elkerülik, ott, ahol hozzám irgalmas gazdának kegyére találok." Noémi ezt válaszolta neki: "Menj csak, lányom!" ³Elment tehát, és összeszedegette a kalászokat az aratók után. Úgy esett azonban, hogy annak a mezőnek a Boóz nevű, Elimelek nemzetségéből való ember volt a gazdája. 

Jessze fa 12. december 8.

Józsue 2,1-21
 ¹Józsue, Nun fia, Sittimből titokban két hírszerzőt küldött előre ezzel a megbízatással: "Menjetek, fürkésszétek ki Jerikó földjét!" Előre mentek, s egy Rácháb nevű rossz hírű nő házába tértek be, aztán nyugalomra tértek. ²Jerikó királyának nyomban jelentették: "Izrael fiai közül emberek érkeztek éjszakára, az országot kikémlelni." ³Jerikó királya erre üzent Ráchábnak: "Add ki azokat az embereket, akik hozzád érkeztek s házadba betértek, mert azért jöttek, hogy az egész országot kikémleljék." ⁴De az asszony fogta és elrejtette a két embert. Így válaszolt: "Valóban, ezek az emberek betértek hozzám, de nem tudtam, honnan valók. ⁵Amikor a sötétség beálltával be akarták zárni a város kapuit, kimentek. Nem tudom, hova mentek. De vegyétek gyorsan üldözőbe, s talán még utoléritek őket!" ⁶Közben fölvitte a tetőre, s ott a kupacokba rakott lenszár alá rejtette őket. ⁷A király emberei a Jordán irányában a gázlóig üldözték őket, a kaput pedig, mihelyt kivonultak, akik üldözőbe vették őket, bezárták.

 ⁸Mielőtt még nyugalomra tértek volna, Rácháb fölment hozzájuk a tetőre. ⁹Így beszélt: "Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tőletek, s az ország lakóit közeledéstekre mind hatalmába kerítette a rémület. ¹⁰Mert tudomásunkra jutott, hogy Egyiptomból való kivonulástok idején az Úr kiszárította előttetek a Sás-tengert, meg hogy mit tettetek az amoriták két királyával, Szichonnal és Oggal, a Jordánon túl: betöltöttétek rajtuk az átkot. ¹¹Amikor meghallottuk, elhagyott a bátorságunk, és senki sem mert többé nektek ellenállni. Mert az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön. ¹²Most hát esküdjetek meg nekem az Úrra, amint én könyörületes voltam irántatok, ti is megkönyörültök atyám házán, s adjatok erre valami megbízható jelet; ¹³hagyjátok életben apámat és anyámat, bátyáimat és nővéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak, kíméljetek meg bennünket a haláltól." ¹⁴A hírszerzők azt válaszolták: "Inkább magunk haljunk meg helyettetek! De ne áruljátok el egyezségünket! Ha az Úr nekünk adja az országot, könyörületesek és hűségesek leszünk hozzád." ¹⁵Rácháb egy kötélen leengedte őket az ablakból, háza ugyanis a város falánál állt, a város fala mellett lakott. ¹⁶S így szólt hozzájuk: "Menjetek a hegyekbe, akkor kikerülitek azokat, akik üldözőbe vettek benneteket. Ott rejtőzzetek el három napig, üldözőitek visszatértéig, azután menjetek utatokra." ¹⁷Az emberek azt felelték neki: "Az esküt, amit tétettél velünk, ezzel a föltétellel vagyunk kötelesek megtartani: ¹⁸Ha megérkezünk az országba, nézd, mutasd ezt a jelet: Kösd ezt a piros fonálból font zsinórt arra az ablakra, amelyen leengedtél bennünket, s gyűjtsd össze házadban apádat, anyádat, bátyáidat és egész családodat. ¹⁹Aki házad ajtaján kilép, annak hulljon a vére vissza a fejére, mi ártatlanok vagyunk benne. Hanem azoknak a vére, akik házadban lesznek, hulljon a mi fejünkre, ha valaki kezet emel rájuk. ²⁰De ha elárulnál minket, nem köt az eskü, melyet neked tettünk." ²¹Erre így válaszolt: "Úgy legyen, ahogy mondtátok." Ezzel útra bocsátotta őket, s ők eltávoztak. Akkor az ablakra kötötte a piros zsinórt.