Amiben minden otthonoktató család megegyezik

Jópár évvel ezelőtt egy otthonoktató konferencián jártunk, ahol az egyik előadó, Jean Potter (öt oo-s gyermek édesanyja) azt mondta, hogy minden otthonoktató családnak szüksége van segítségre, csak épp más és más területen.

Nálunk sincs ez másképp:
- és segítségre szorulok abban, hogy legyen valaki/valakik, akikkel átbeszélgetem az anyagokat, akivel megoszthatom, hogy épp hol tartunk, mi ment könnyen, mi okoz nehézséget vagy épp milyen förmedvénnyel találtuk szembe magunkat a tankönyvben.
Nem értünk mindenhez, ezért örülök, hogy van tanító néni barátnőm, matematika szakot végzett oo-s anyuka barátom, akikkel napi szinten lehet "konzultálni". Sokszor nem is kérdések, elakadások merülnek fel, hanem egyszerűen csak beszélgetünk, és ezekben a párbeszédekben valami mindig kikristályosodik.
- segítség területeken, amelyekben nem vagyunk járatosak:
A mi esetünkben ilyenek a zene- és tánctanárok. Bármilyen lelkes is vagyok és próbálok utána járni a dolgoknak, sem zongorázni, sem csellózni, sem táncolni nem tudom megtanítani a gyermekeimet.
Ezen a ponton is annyi van hátra, hogy hálát adjak, amiért helyben remek tanárok vannak és a havi keretből le tudunk csippenteni annyit, hogy ezt kifizessük!
- és segítségre szorultam a vizsgaidőszakban is.
Nálunk két héten keresztül tartott, az egyik gyerek kezdte, neki akár több nap kihagyás is volt, majd a másik folytatta a következő héten. (megj, én ezzel a beosztással teljesen meg voltam elégedve!) Volt egy nap, amikor egyszerre volt időpontja a két fiúnak. Egyedül nem boldogultunk volna.
Édesanyám költözött hozzánk erre a két hétre és hatalmas erővel, nyugalommal vette át azokat a területeket, amelyekhez biztosan nem értem volna oda, hiszen 3-4 órát töltöttünk az iskolában, délután azért elmentünk különórára, edzésre (Bernát lebeszélhetetlen volt, hiába, jó a társaság a ProArtban). Így a konyhát, a ruhák tisztántartásával nem kellett foglalkoznom. Lenke és a vizsgák voltak a feladatom. - És én is kaptam minden reggel kakaót :)

Minden nap hálát adok azért, hogy alapvetően jól boldogulunk és azért is, hogy megtapasztalhatom, hogy mennyire nem tudnánk egyedül járni ezt az utat. Közösen úgyis sokkal jobb, hiszen amikor nehézség van, valaki biztosan bedob egy mentő ötletet vagy egy gólpasszt, ami mást ihlet meg. Amikor elkeseredünk, akkor az egyikünk mindig jobb hangulatban van.
És amikor egy-egy szakadékon átmegyünk, egy-egy hegyet megmászunk, közösen mindig sokkal nagyobb az öröm!

Úgyhogy lássuk tisztán a helyzetet, lehetünk magányos farkasok, de nem éri meg ;)
És bár néha nagyon nehéz segítséget kérni és elfogadni, megéri!

Taneszközök beszerzése

Tanszervásárlási idény van, és ez a téma kifejezetten jól jön a gyermekkel foglalkozó rovatoknak, blogoknak - remek kattintásszámot, aktivitást lehet velük elérni. Ráadásul a javuk tényleg kifejezetten hasznos ismereteket tartalmaz.

Első osztályban, a beiratkozás utáni szülőértekezleten a tanítóktól megkaptuk a beszerzendők listáját. Már a nyomtatott verzió is számos segítő megjegyzést tartalmazott de szóban is sok segítséget kaptunk.

Magántanuló gyermekek esetén azonban leginkább külföldi blogokra tudunk hagyatkozni, számos jó ötlettel gazdagodva hagyjuk abba a hajnali vadászatot és azzal a keserű szájízzel, hogy bizony ott, ahol többszázezer otthonoktató család van, minden egy kicsit másképp működik - vagyis vagyunk így ezzel páran :)

Megosztom a mi eddigi tapasztalatainkat, ötleteljetek, egészítsétek ki, örüljetek a nálatok is alkalmazható jó ötleteknek és írjátok meg azt, ami nálatok egészen máshogy működik :)

Mi jelenleg az első magántanuló évünkön vagyunk túl és az idei tanévet egy másodikos és egy elsős fiú kezdi a tanévet, így következzenek az elmúlt időszakban kialakult, bevált eszközök és használatuk:

Ceruzák - nálunk, mire az első gyermek iskolás korú lett, már hatalmas ceruzakészlet állt rendelkezésünkre, így használtuk fel, egészítettük ki.

- grafit: mindig legyen kéznél, a hallban vannak, a rendszerező fiók fölött a mágneses tábla alatt, 50-es készletet vettünk - ahogy látom, a következő tanévben sem kell pótolni

- a saját grafit ceruzája: minden gyermek másképp ír, erről tanítók, szakértők rengeteget írnak (nyomaték, lendület etc). És természetesen előre maximum sejteni lehet, hogy melyik ceruza lesz alkalmas. Nálunk is volt próbálgatás, valamint az írástanulás folyamatában is váltott ceruzát. A bevált darab pedig bekerült a saját tolltartójába, a többi közkincsnek minősül. Minthogy nem igazán volt idejük elkopni, elveszésre nincs lehetőségük, idén nem is kell újakat venni a próbálgatásokhoz.

- színesek: ezek azon ceruzafajták, melyekből mindig van valamennyi és soha sem elég. Az én gyerekkori maradékaim mind az én dobozaimba, mind nagymamám fiókjaiban megőrződtek. Kiegészültek azokkal, melyeket a fiúk folyamatosan kaptak az elmúlt évek során. Mind bekerült egy nagy dobozba, amelyet akkor használunk, amikor az étkezőasztalnál rajzolunk (vagy épp kipróbálják, hogy milyen trehánynak lenni és nem találják a sajátjukat, innen lehet pótolni).

- a saját színesceruzakészlet: Mindig van itthon néhány bontatlan, 12-es készlet, amelyet nem az év kezdetekor veszünk elő, hanem a vizsgára töltjük fel ezzel a tolltartót. Így biztos, hogy rendezett, mutatós, hegyes, nem hiányos készlettel indulhatnak a megmérettetésre. Következő félévre ez marad, és ahogy tapasztalom, rajzolni szerető gyermek esetén fogyni kezdenek, még jó, hogy nem darabszámra, így az első félévi készlet az év végi vizsga előtti héten a dobozban landolt.

Tolltartó

Itthon abban a kényelmes helyzetben vagyunk, hogy nem létszükséglet, viszont valami különleges oknál fogva mindenkinek van (nekem és Zsoltnak is). Egyszerűen szeretjük, egyedi, szép, közel áll hozzánk. Bernátnak remek dolga van, az övé talán a legkülönlegesebb, keresztanyja készítette, bölcs előrelátással 12+1 tartóval.

Minthogy ebben semmilyen előírásnak nem kell megfelelnünk, így mindenki kaphat olyat, amilyet szeretne. Bernát az egyetem alatt használt tolltartómat is megszerezte, abban rotring, bél és toll van.

Füzetek

Három darab: adott osztálynak megfelelő vonalas, négyzetrácsos és kottafüzet.

Az elsős vonalazású nem telt be, így még most is azt használjuk másoláshoz, diktáláshoz, Bernát sokszor hozza büszkén, hogy már milyen sokat teleírt és milyen kevés üres lap maradt benne. Amint betelik, jöhet a másodikos vonalazás.

Négyzetrácsos, minthogy munkafüzet, munkatankönyv mind biztosít helyet a feladatok megoldására, így ritkán került elő. Természetesen vannak füzetben megoldandó feladatok, melyeket mi sem hanyagoltunk el, de számuk elenyésző. Versenyek feladataihoz készítettünk egy-egy rajzos, színes oldalt.
Elsején lapozunk egyet és felírjuk, hogy második osztály, majd haladunk benne tovább.

Kottafüzetet több helyen használjuk, zongora, szolfézs, itthoni zenetanulás, énekvizsgára készülés. Sehol sem kértek külön füzetet és senkit sem zavar, hogy máshol is kerül bele némi hangjegy, ritmusgyakorlat, Hová mész te, kisnyulacska rajzos

Taneszközök:

Ebben a kategóriában a legnagyobb a választék, itt aztán tényleg a "végtelenbe és tovább" a mérce. A legtöbb eszköz pedig tényleg jó, tényleg láttat, fejleszt, támogat, segít, izgalmasabbá, érdekesebbé tesz, többször, több tantárgyhoz, témához elővehető. Úgyhogy akár külön szobát és tárolórendszert is meg lehet hozzájuk álmodni :)

Itt is az évek alatt összegyűlt készlet rendszerezésével indult a hivatalos otthon oktatunk időszak, most pedig épp az évkezdő újragondolás rajlik.

Amit fontosnak tartottam, hogy amiből csak megtehettük, beszereztük az "iskolai" verziót is. Tanszerboltban kapható számolópálcát, korongot, számolórudakat, logikai készletet, számegyenest.

Két okból:

- a legtöbb tankönnyben, gyakorlóban ezeknek képe, fényképe szerepel, a gyermek megismeri, ráadásul hatalmas élmény megépíteni pont azt a vonatot, amit a kisfiú is épít, majd szempillantás múlva megérkezik a fejlesztett verzió - eddig két gyerekből kettő nálunk ezt csinálta, anélkül, hogy én tereltem volna őket

- vizsgán esetleg előkerülhetnek, ne ott találkozzon vele először, hiszen az idegen, váratlan körülmény, ismeretlen tárgy feleslegese stresszforrássá is előléphet vagy egyszerűen eltereli a figyelmét - főleg, hogy nálunk az összes is eszköz azonnal játékká vált a kezükben :).

(megj, nálunk nem kerültek elő  (még) a vizsgákon)

+tényleg jól használható eszközök és messze nem olyan drágák, mint sok meghirdetett okosító, fejlesztő játék

Ide sorolnám még a vonalzókészletet is, itt is esélyes, hogy nem csak a mi srácaink gyakorolnak a szülők valamikori gimnáziumi, általános iskolai karcos, lepattant sarkú vonalzóikkal, sőt, még barátok, mikor kiselejtezik iskolás korszakuk darabjait, lelkesen hozzák eme emlékké vált eszközeiket, mondván, nálunk úgyis kelleni fog - és ezt jól gondolják :) Még nagyszüleimtől maradt favonalzók is a rendelkezésünkre állnak.

Egyszerű vonalat húzni bármelyik tökéletes, amikor bejön a mérés, akkor már érdemes figyelni, hogy az első fél, egy cm ne hiányozzon a háromszögvonalzó elejéről, nálunk ez volt az első eset, amikor át kellett nézni a fióknyi eszközt és csoportosításba kezdeni. Idén élesebb szemmel és némi szaktudással felvértezve kezdem a válogatást, ugyanis Bernát rákapott a kisebb szerkesztésekre, nem mutattuk neki, maga kezdett el vonalzókkal rajzolni, egymáson csúsztatgatni őket, felfedezni, alkotni. Erre sajnos nem minden vonalzó alkalmas, de a vegyes készletben általában előkerülnek a megfelelők.
segédanyag

Iskolatáska:

A napi használatra vett, klasszikus táska otthonoktatott gyermek esetén értelemszerűen nem szempont. Mi kaptunk egyet, vizsgára elvinni remek volt.

A hátizsákok nálunk amúgy is nagy kedvencek, egyszerű sajátmárkás Dechatlonos van, táncra, úszni, bringázáshoz vizet vinni tökéletesek.

Tornafelszerelés:

Jó sportcipő, kényelmes ruházat "muszáj felmásznom arra a fára, be a bokorba" küldetések esetén elengedhetetlen felszerelés, és megállják a helyüket futás, bakugrás, labdagyakorlatok, tornabot, gyűrűzés esetén is.

Nálunk van az iskolában előírás arra, hogy milyen legyen a tornaruha, vizsgára Bernátnak is ilyen volt, pólót kölcsönkértünk :) fehér kellett, 80%ban udvari tornázásainkhoz ugye nem ez volt a legmegfelelőbb.

Minden, ami kreativitás:

Karton papírok, ollók, nyomdák, festékek, gyurma, szírkréta - ezek döntő többségét vagy leértékeléseken szereztük be vagy ajándékba kaptuk. A képen látható festékek még az enyémek voltak.

Itt is előfordul, hogy valaki kiselejtezett készletének darabjai kerülnek hozzánk.

És sokszor a "szemétből" lehet a legjobb alkotásokat elkészíteni.

Ami más a mi esetünkben:

- szeptember első napjára nem kell, hogy az egész készlet a rendelkezésünkre álljon, így alkalmunk van fokozatosan, beszerezni őket, felhasználni a régebbi darabokat, mert ugye nem zavaró, hogy a színezésnél minden színes más szettből származik

- nem az előírásnak, hanem a minőségnek, az aktuális és hosszútávú igényeinknek, szükségleteinknek megfelelően alakul, hogy mit veszünk meg

megj. az osztályfőnöki órákon és sok jó ötletet kaptam a több évtizede tanító pedagógusoktól, hogy melyik márkák a jól, praktikusak, miért, hiszen jóval többet láttak, használtak, mint én

- nem vesznek el, hordozástól, állandó pakolástól, rendezéstől nem kopnak, törnek az eszközök, így mennyiségileg sokkal kevesebbre van szükség

ez eddig mind spórolás

de, ott a másik oldal, hogy nincs iskolai készlet, szemléltető eszközök etc, mindent magunknak kell beszerezni. Úgyhogy az anyagi része kiegyenlítődik.

Igen, tudom, hogy rengeteg mindent el lehet készíteni otthon is, remek gyurmát lehet főzni, sőt, sokkal jobbat, mint a legtöbb bolti.

Nekem viszont nem megy, hogy minden tantárgyra, minden ötletet magam készítsek el, vagy együtt a srácokkal. Ezért kiválogatjuk, hogy mit veszünk meg, mit gyártok le gyorsan én, ez a legkisebb halmaz és miket készítünk ez közösen, ami sokkal jobb, mintha csak én csinálom. A szemléltetés megéri az anyagi ráfordítást valamint a belefejtetett munkát.

Vizsgák

A második "vizsgaidőszakunk" is befejeződött.

Az első félévet lezáró vizsgákról nem írtam semmi, hiszen Lenke pont akkor született, a második vizsganap délutánján hozott minket Zsolt haza a kórházból.

Mi a helyi, Kisteleki Általános Iskolába járunk. Több mint egy évvel ezelőtt itt kértünk és kaptunk magántanulói státuszt. Bernát bekerült az egyik első osztályba.

Az évet mindannyian nagyon jól éltük meg. Az ismeretlen helyzet miatt voltak nehézségek, amelyek soha sem bizonyultak megoldhatatlannak. Leginkább a "hogyan is csináljuk?" a számonkérést a pedagógusoknál, nálunk pedig a "hogyan készüljünk fel" a számonkérésre volt ez, de egymásra figyeléssel, kommunikációval szépen rendeződött minden.

Kéttanítós rendszer révén két tanítónéni vizsgáztatta Bernátot és az iskola egyik szakmunkatársa is jelen volt a vizsgán, amit mind a tanár, mind mi jónak látunk, Bernátot pedig láthatóan nem zavarta a jelenléte.

Első félévben két vizsganap volt, egyszer az egyik, máskor a másik tanítónénivel. Alaposak, ezért hosszúak voltak a vizsgák, az asztal körül ülők mindegyike elfáradt. Kiváló eredmény született, lelkesen vágtunk bele a második félévbe.

Szépen leírva megkaptuk a követelmények egy részét, a másik részét csak jóval később, ez egy könnyen orvosolható nehézség volt, de jövőre már ez sem fog gondot okozni.

Tapasztalt tanító nénijeink is levonták az első vizsgák következményeit, így nem két,  hanem három vizsganap lett kijelölve. 

Matematika és rajz.

Magyar, technika, testnevelés.

Környezetismeret, ének, hittan.

A vizsgák kezdete 10 vagy 11 óra volt, amint rendkívül optimálisnak találtunk

Teszt, beszélgetés, otthoni munkák bemutatása nagyjából ezek mentén zajlott. A második vizsganap volt aránytalanul sok, de a tanárnéni jelezte, hogy sokat tanult ő is belőle, és most már több tapasztalattal rendelkezve sok ötlete van a következő évre. 

Én nekik sem jegyet, sem értékelést nem adhatok hivatalos formában, csak köszönetet mondhatok nekik és hálát adhatok az Úrnak, hogy két olyan emberhez került a fiam, akik szeretettel fordulnak a gyerekekhez, nem riadnak vissza egy új helyzettől, képesek átlépni a korlátaikat, melyekkel mindannyian rendelkezünk, képesek arra is, hogy az eseményeket értékeljék, következtetéseket vonjanak le, javítsák, ami nehézkesen vagy egyáltalán nem működik.

Bernát természetesen izgult a vizsgák miatt, de nem volt sem stresszes, sem ideges. A számonkérést megelőző hetekben megoldottunk pár minta tesztet, megbeszéltük, hogy most megnézzük, hogy mi megy, ami nem sikerül, azt van időnk átnézni. Az utolsó napokban mindig leültünk egy-egy tantárgy anyagai mellé, átlapoztuk, megmutattam neki, hogy nézze meg, mindent átvettünk, ismételtünk is, beszélgettünk még róluk. Biztosítottuk arról, hogy tudja az anyagot, megmutattuk, hogy mikre kell számítani a vizsgán.

Arról is sokat beszélgettünk, hogy izgul, ez normális, ilyen esemény előtt mindenki izgul, hiszen új, ismeretlen, szeretne jól válaszolni a kérdésekre, nem elrontani, amit tud. Elmeséltem neki, hogy én is izgulok minden megmérettetés előtt. Kérdezzen, ha valamit nem ért, nem tudja hova rakni, vagy mondja, ha problémát lát és keresünk rá megoldást.

Zsolttal ment vizsgázni, mosolyogva jött haza, evett, játszott és utána bőséges beszámolót tartott!

 Az utolsó vizsganap utolsó tantárgya: ének. Végigénekelték a dalokat, volt ritmus lejegyzés, tapsolás, kottaírás, szolmizáció, kézjelek.

Az alsó sarokban pedig a cica plakátunk látszódik, sokat dolgozott vele és külön öröm volt, nagyon tetszett a "vizsgabizottságnak".

 Minden tárgyhoz kaptunk útmutatást, persze nem mind így nézett ki, de ugye különböző anyagrészeket eltérő módon veszünk végig, kérnek számon. Ez a matekos kifejezetten nagy segítség volt, Bernát egyedül is használta, hogy megnézze a feladatokat.

Az utolsó megmérettetés :) Pro-Art táncbemutató, ötször léptek színpadra. Hatalmas lehetőséget kapat, három táncot bemutathattak a versenytáncosok között. Az első megkönnyeztem :)
Egyetlen aprócska hibájuk volt, tangónál az óramutató járásának megfelelő irányba haladtak, mindenki más pedig szép szabályosan, az ellentétes irányba, velük is ellentétesen!
Kikérdeztem őket utána, hogy nem látták, nem :) viszont kijött egy erősségük vagyis  így belegondolva kettő is, a pályán semmi sem zavarja meg őket és még akkor sem mentek neki a többieknek, amikor minden azok a tánc adta tempóban jöttek velük szembe. És a parketten levő minden párnak innen mondok köszönetet, hogy nem mentek nekik, mert ők biztosan észrevették őket!
A képen pedig a táncok közötti gumicukorral való feltöltődés pillanatai látszódnak.

Károly és János birodalma

A j és és a ly sok felnőtt számára is ingoványos terület, hátmég egy gyermeknek, főleg amikor tollbamondásra, flikkflakkos feladatok megoldására kerül a sor. Nekem is okozott kellemetlen pillanatokat és rossz jegyeket is. 

Harmadikos koromban kaptam egy ötöst helyesírásból, a következőképp írtam be az ellenőrzőmbe:

Hejesírás 5

Tanárnő: Mindjárt melléírok egy egyest is! - Istennek hála jó volt a humora.

 Talán azért is maradt meg annyira ez a pillanat, mert ekkor döbbentem rá, hogy valami módon meg kellene tanulni helyesen írni. Be kell vallanom, a számomra megfelelő módot csak az egyetem magyar szakára járva fedeztem fel: le kell ülnöm és meg kell tanulnom. - én soha sem voltam ösztönösen jó belőle.

A sok nyelvészeti óra kormoly segítséget adott több területen, de a j és ly-k birodalmába csak egy pedagógia óra keretein belül nyertem belépést.

Sejtes Györgyi tanárnő be akart mutatni nekünk egy kompetencia alapú nyelvtani foglalkozást, és ugye akkor értünk és tanulunk meg valamit igazán, ha a saját bőrünkön is tapasztaljuk.

Úgyhogy minden magyarázat nélkül belevágott a feladatba:

Károly király és János király birodalmáról beszélt, hogy egyikük szereti a gulyáslevest, a másikuk a tejet, egyikük kedvenc madara a bagoly, a másikuké a papagáj.

Folytassátok!

El kell áruljam, hogy a csoportból mindenki lelkesen mondta a helyes válaszokat, én meg pislogtam és feltettem a klasszikus szőkenős kérdést: "Most mi vaaaaan?"

A tanárnő nem csak a zseniális feladatokhoz értett, de remek érzékkel alkalmazta ránk is, nem magyarázták el, hanem folytatták a feladatot, és leesett :) Mindeközben többen olyan jókat nevettek, de! olyan jól irányított helyzet volt, hogy egy pillanatra sem éreztem azt, hogy rajtam nevettek volna (szerintem életem első ilyen élménye volt! - még jó, hogy nem csak a tudásom gyarapszik - biztos vagyok abban, hogy a biztonságban levés érzését a módszer és alkalmazása is okozta!

Bernát egyre jobban ír, helyesírást is gyakorlunk, másolás, tollbamondás, és hogy neki nem kelljen olyan sokat küzdenie a j és ly-s szavakkal, elővettünk két lapot és rajzolt két uralkodót:

Károly király és János herceg.

Ma már elkezdtem neki mesélni a mesét, írtam is a szavakat a két név alá. Még nem esett le neki :), de rendkívüli módon fel van csigázva. Nekem pedig folyamatosan figyelnem kell, hogy ne mondjam soha, hogy ez pontos j, ez ly, hanem hagyjam meg neki a felfedezés örömét.

Így délelőtt a lapra, a két király mellé csak a gyermekeik kerültek fel: Mihály, Gergely, Orsolya valamint Júlia és Jónás egy íjjal a kezében.

Te eltévednél ebben a két birodalomban?

Kieg: Az igazi tanárok a hivatalos munkájuk után sem hagyják abba a tanítást: Károly király és János fejedelem!
Köszönöm :)

Lenke Ilma két hónapos

Csodálatos két hónap van a hátunk mögött, ezernyi hálával.

Minden napnak van egy ismétlődő forgatókönyve és minden nap tartalmaz valami újdonságot, valami váratlant, valami nehézséget, valami könnyebbséget.
Rengeteg mosnivaló pelenkával indítottunk, majd

Fülöp egyik nap bejelentette, hogy a bilibe pisil, majd jött a wc, majd minden ment a wc-be. És már harmadik napja pelus nélkül alszik. Én pedig csak pislogok.

Lenke mozog kézzel-lábbal és emelgeti a fejét.

Káleb egyre többet és ügyesebben rajzol, volt jópár hang, amit nehezen tudott ejteni, mára már csak a r hang maradt.

Lenke hallgat a nevére és mosolyog.

Bernát egyre ügyesebben tanul, ha felírok neki egy papírra 2-3 feladatot, önállóan megcsinálja.

Lenke kézben alszik a legjobban, ébren pedig nagy kék szemekkel néz körül, egyre többször.

Hat héten keresztül összeszoktunk, a javarészt fekvős kismamaság után újra visszahódítottam a házimunkát. Életemben nem szerettem még ennyire mosogatni, porszívózni, ágyat áthúzni, kakis pelust mosni és bármit, de bármit, amihez állni kell, leguggolni, lehajolni, toporogni.

Hat hét után zöld lámpát kapott a sport. Gyermekkorom kifejezetten nagy részét az uszodában töltöttem, de még soha sem éltem ilyen közel hozzá, mindig 3-5 km választott el tőle, node most :) Hétfőn voltam vizsgálaton, kedden már bérletünk volt.
De a fiúk úszása egy másik történet!

Könyvkihívás

Sok minden van, amit kifejezetten szeretek,  a könyvek és a kihívások természetesen benne vannak a top 10-ben, így egyáltalán nem meglepő, hogy ráharaptam a most népszerű 50-et 1 év alatt lelkesedésre. Volt már életemben jópár év, amikor ezen mennyiséget elértem, esetenként messze meghaladtam, a különbség annyi volt, hogy vagy teljesen szabadon olvastam, ami a kezembe akadt és ajánlottak, vagy az egyetem alatt, konkrétan azt olvastam, ami az olvasmánylistán szerepelt.

A sok lehetőséget kínáló szempontok egy új terület és máris élvezem.

Egyenlőre csak ide sorolom a könyveket, hiszen számtalan esetben több szempontnak is megfelelnek, idővel majd mind megtalálja a végleges helyét.

1. Szentírás (jelenleg: 18 könyve)

2. Ann Voskamp: Ezernyi ajándék

3. George R. R. Martin: Királyok csatája

4. Szalay Lenke: Te már nagylány vagy, Mogyoró!

5. Stephen King: A remény rabjai

6. Fejős Éva: Mert nekünk szeretnünk kell egymást

7. Berkesi András: Akik nyáron is fáznak
8. József Jolán: A város peremén
9. Fekete István: Hú 
10. Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz
11. Hosszú Katinka: Az átalakulás
12. Jókai Mór: Fekete gyémántok
13. Felix Salten: Bambi
14. Vázsonyi Endre: Rémusz bácsi meséi
15. Cressida Cromwell:  Így neveld a sárkányodat
16. Cressida Cromwell: Így lehetsz kalóz
17. Cressida Cromwell: Így beszélj sárkányul
18: Darvasi László: A 3 emeletes mesekönyv
19. Zsigray Julianna: A sugárúti palota
20. Berg Judit: Rumini Zuzmaragyarmaton
21. Berg Judit: Rumini és a négy jogar

És egy izgalmas oldal: Könyvkihívás

A kihívás - olvass el...

1. egy könyvet, ami több mint ötszáz oldal. George R. R. Martin: Királyok csatája

2. egy klasszikus romantikus könyvet.

3. egy könyvet, amiből film is készült.

4. egy könyvet, ami ebben az évben jelent meg.

5. egy könyvet, aminek a címében számjegyek szerepelnek. Darvasi László: A 3 emeletes mesekönyv

6. egy könyvet, aminek szerzője még nincs 30 éves. Hosszú Katinka: Az átalakulás

7. egy könyvet, aminek szereplői nem emberek. Felix Salten: Bambi

8. egy vicces könyvet. Cressida Cromwell: Így lehetsz kalóz

9. egy könyvet, amit nő írt. Ann Voskamp: Ezernyi ajándék

10. egy misztikus vagy krimi könyvet.

11. egy könyvet, aminek címe csupán egy szóból áll. Fekete István: Tüskevár

12. egy novelláskötetet.

13. egy könyvet, ami egy másik országban játszódik. Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz

14. egy szépirodalmi művet. Zsigray Julianna: A sugárúti palota

15. egy népszerű szerző első könyvét. Cressida Cromwell:  Így neveld a sárkányodat

16. egy könyvet, amit a kedvenc íróm írt, de eddig még nem olvastam. Jókai Mór: A fekete gyémántok

17. egy könyvet, amit egy barátom ajánlott. Fekete István: Hú

18. egy Pulitzer Díjas művet.

19. egy igaz történeten alapuló könyvet.

20. egy könyvet az „Ezeket egyszer el kell olvasnom!” listám aljáról.

21. egy könyvet, amit édesanyám szeret.

22. egy könyvet, ami ijesztő.

23. egy több mint százéves művet. Szentírás

24. egy könyvet, amit csupán a borítója alapján választottam ki. Fejős Éva: Mert nekünk szeretnünk kell egymást

25. egy könyvet, amit még az iskolában kellett volna elolvasnom.

26. egy memoárt.

27. egy könyvet, aminek egy nap alatt a végére lehet érni. Stephen King: A remény rabjai

28. egy könyvet, aminek a címében ellentétes jelentésű szavak szerepelnek. Berkesi András: Akik nyáron is fáznak

29. egy könyvet, ami egy olyan helyen játszódik, ahová mindig is el akartam jutni.

30. egy könyvet, ami abban az évben jelent meg, amikor születtem.

31. egy könyvet, amiről rossz véleményeket hallottam.

32. egy trilógiát.

33. gyerekkorom egy könyvét. Vázsonyi Endre: Rémusz bácsi meséi

34. egy könyvet, amiben szerelmi háromszög van.

35. egy könyvet, ami a jövőben játszódik.

36. egy könyvet, ami egy gimnáziumban játszódik.

37. egy könyvet, aminek a címében szerepel egy szín.

38. egy könyvet, ami megríkatott. József Jolán: A város peremén

39. egy varázslatos könyvet. 


40. egy képregényt.

41. egy könyvet, aminek írójától még nem olvastam eddig semmit.

42. egy könyvet, ami az enyém, de eddig még nem olvastam el. Szalay Lenke: Te már nagylány vagy, Mogyoró!

43. egy könyvet, ami a szülővárosomban játszódik.

44. egy könyvet, ami eredetileg nem az anyanyelvemen íródott.

45. egy könyvet, ami karácsonykor játszódik. Marék Veronika Kipp kopp karácsonya

46. egy könyvet, aminek írójának monogramja megegyezik az enyémmel.

47. egy drámát.

48. egy betiltott könyvet.

49. egy könyvet, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült belőle.

50. egy könyvet, amit többször elkezdtem, de sosem olvastam végig.

Madáretetés

Már az elsős környezetismeret anyagban felbukkan a nálunk telelő madarak védelme, madáretetők készítése, fajtái. Gondolom a tananyag nem csak ezen az egyetlen ponton hozza a témát és amúgy is évről évre találkozhatunk vele.
Nálunk most vált igazán életté, panelban, hatodikon, kicsi gyerekekkel csak álmodoztunk róla, hogy majd egyszer mi is a saját etetőnket figyelve gyönyörködünk az apró, csemegéző, folytonosan körbekémlelő, pillanatok alatt elröppenő madárkákban. Őszinte leszek, én csak a széncinegét ismertem ezek közül, de az elmúlt pár nap alatt alaposan kiművelődtünk a témában, és biztos vagyok abban, hogy még csak a felszínt kapartuk meg és rengeteg érdekességet tartogat még számunkra ez a terület.

Egy nyomtatandó anyaggal kezdtünk, még a költöző madarak idején, Bergamott honlapján találhattok egy remek, ingyenesen kinyomtatható anyagot a hazánkban telelő madarakról, csodálatos képek és versek gyűjteménye.

Második lépés a Schmidt Egon könyvek voltak. Nagyon megszerettük őket, gyűjtjük is lelkesen, könyvtári kiselejtezések, vásárok, antikváriumok könyvei között ezeket is rendszeresen kutatjuk (Verne, Búvár zsebkönyvek etc mellett).
Bodzavendéglő: melyben a nyári, kora őszi madarak vannak.
Majd elindulnak a költöző madarak, Csirip Afrikába repül. (Pár év múlva Fekete István Kele könyve is aktuális lesz ilyentájt.)
A héten pedig A madáretető vendégei jöttek, igaz abban már leesett a hó, de a madárkák etetését nem akkor kell elkezdeni, amikor már nagyon hideg van, sőt aszályos nyár esetén már a november is késő lehet. - Bizony kiokosodtunk, innen.

Tegnap Káleb és Zsolt elmentek madáreledelt venni, majd Bernát és Zsolt a padlásról lehozták a régi madáretetőket, egész délután azokat takarították, javítgatták. Persze ha már van faanyag is a kertben, nem csak az őseink által ránkhagyományozott etetőket szerették volna felhasználni, rögtönk alkotni is kezdtek, farönkök, leselejtezett fakanál, ágak, minden előkerült.

És persze az ötletek is, minthogy itatónak való tálunk nincs, de a kamrában van egy nagy adag agyagunk, csináljunk :) - ez a hétvége programja lesz.

És ma a matematika könyvből mindig úgy pillanthattunk fel, hogy széncinegék voltak az etetőn, el sem hiszitek, hogy mekkora örömet okozott ez a néhány madár. Kíváncsiak vagyunk, vajon milyen madarak jelennek meg még, mert a hallható madárhangok arra engednek következtetni, hogy van még pár faj a környéken.
 megj: ráadásul olyan helyen élünk, ahol elég csak beszaladni a pékségbe egy kis pogácsáért, Máté Bence áll melletted, aki csak munka közben láthatatlan.

Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – 

mennyei Atyátok táplálja őket. 

(Mt 6,26)

Dokumentáció

Az otthonoktatás esetén sem elhanyagolható a dokumentáció. Van, aki rendkívül szeret szépen elkészített jegyzetlapokra, szép füzetbe, gondosan megtervezett dossziékba dokumentálni, van aki csinálja is, van aki igen is, meg nem is, és van, aki rá sem néz egy idő múlva. Kinek kinek vérmérséklete, szokásai szerint.

Persze ha muszáj, akkor mindenki megcsinálja, ki örömmel, ki száját húzva (ki kicsit, ki nagyon).

Otthonoktatás esetén a szülőre nincs kiróva kötelező dokumentáció, értem ezalatt, hogy nem kell haladási naplót, terveket, elvégzett munkáról írásbeli anyagot készítenünk. Néha azért mégsem árt!

Ha nagyon emberi oldalról közelítjük meg, akkor magunknak is jót teszünk vele, mert én bizony néha érzem úgy, hogy nem is csinálunk semmit, hogy alig valamit csináltunk, pedig ez egyszerűen nem igaz! És ha ilyenkor előveszem a füzetet, amibe leírtam, hogy mégis mik voltak az elmúlt héten, rádöbbenek, hogy az nemhogy semmi, de még csak nem is kevés.

Az osztálytermet díszítő nemezkép, mely az egyik tanárnéni nyári alkotása

A magántanuló gyermek számra nincs előírva, hogy mennyi napot kell tanulással tölteni, főleg, hogy a legtöbben, akik elvi okokból élünk ezzel a lehetőséggel úgy látjuk és tapasztaljuk, hogy tanulás közelsem csak akkor történik, amikor kitöltünk egy munkafüzetet. A 2014/15-ös tanév 181 tanítási napból áll. Otthon nem muszáj ennyi napot az íróasztal mellett tölteni, senki sem fogja kérni, hogy mutassuk meg, mit is csináltunk a 181 nap minden egyes napján. De arányszámnak nekünk nem rossz. Mérőszámnak sem. 

Láthatjuk, hogy a a fele idő alatt például hol tartunk az anyagban, vagy év végén megnézhetjük, hogy amit a tanterv követel azt adott idő alatt nálunk sikerült-e megtanulni, mely tárgyból, mire kellett nekünk több idő, mire kevesebb.

Egy blogon olvastam valaha, hogy egy otthonoktatott gyermek akár évi 60 könyvet is el tud olvasni, nem emlékszem, hogy hány éves korosztályhoz említették ezt a számot. Egy évben írtam a könyvcímeket, amelyeket én olvastam fel a srácoknak. Az biztos, hogy felolvasással el lehet érni ezt a számot.

Idén is olvasok nekik, egyre több a regény, egyre izgalmasabbak, egyre tovább hallgatják az elalvás legkisebb jelét sem mutatva. Kíváncsi vagyok, hogy így mennyi könyv lesz. Van, amit újra kérnek, van, amiből a következő részt, még jó, hogy soknak van, a végén még velem találtatnának ki  mindenhez folytatást, regényíró tehetségemet még nem fedeztem fel.

Jelenleg én nem saját füzetbe, dossziéba dokumentálok, aminek két oka is van:
- nekem még nincs saját íróasztalom
- egyenlőre "csak" Bernátnak kell dokumentálni és ez még nem olyan sok

Így a facebook bejegyzéseket, blogposztokat használom erre a célra.
Blogon most fogom elkezdeni felírni a könyvek listáját, amit olvasunk. Jelenleg négy könyvnél tartunk, ezeket mind én olvastam fel, majd különszedjük, ami már az önálló olvasáshoz tartozik.
Facebookon a tanulósnapokat számolom 181/8 a mai. Igaz mi szombaton is szoktunk tanulni, ami a múlt héten kurtára sikeredett, ezért nem kapott külön számozást, de látom esélyét annak, hogy lesz majd ilyen nap is.
Persze látom, hogy ez a levegős rendszer ezen a területen csak ideig óráig maradhat, mert mindig újabb és újabb elemek, programok, ötletek kerülnek elő, Bernát is örömmel kutat, keresgél, kérdez. Előre azonban nem tervezek, hiszen a legjobb dokumentáció személyre, családra, adott körülményre szabott, így a majd kialakul a maga idejében, eredményekről és kudarcokról, finomításról pedig úgyis beszámolok.

K, mint

A mai nap k nap,
mert a tantervben szerepel heti egy környezetismeret óra, de annyi érdekes témát említ meg a könyv, a tanterv, és annyi jó ötletünk támadt hozzá, hogy úgy gondoltok, megérdemel egy napot.

K, mint kedd
k, mint környezetismeret
k, mint kísérlet
k, mint közlekedés
k, mint krumpli
k, mint kép
k, mint kuka day
k, mint konyházás
k, mint kanna
k, mint kanárisárga dosszié
K, mint Kistelek
K, mint Káleb sem maradhat ki :)


és majd még kiegészül a lista.

Amíg tart a jó idő, addig a környezetismeret nap azzal kezdődik, hogy kinyitjuk az ajtót és kilépünk a környezetünkbe. Biciklire ülnek és elindulnak a városban. 

A mai nap fákat fényképeztek, Káleb tanulta, hogy a jobb oldalon közlekedünk. 

Mindenről beszélgetnek, amit látnak, ma lovat, kábelgyárat, megérkező teherautót.

Ebéd közben, amihez a köret sült krumpli volt, elmesélték, hogy merre jártak, hogy szedtek makkot, ami nem a makk, hanem a bükkfán terem, és láttak lovat, ami haszonállat. A délutáni kávé után a felnőttek tevékenykedtek, megszerkesztettük a mai nap lapját. Elsős vonalazású lapra rákerültek a képek, egy város térkép.

A tanulás pedig annyiból állt, hogy felírtuk a mai dátumot, a térképen berajzoltuk az útvonalat, amelyen haladtak, beszélgettünk arról, hogy Kistelek 25 éve város. Majd Bernát mondta el, hogy melyik képen milyen fát látunk, a Búvár Zsebkönyvek Fák részéből kikerestük őket, a képek mellé írta a neveiket, majd a Platán fáról szóló részt felolvasta.

A nagy atlaszban megnéztük, hogy hol van Amerika keleti része, Ázsia, és merre Európa, ahol kereszteződött a nyugati és keleti platán. Majd megnéztük merre van Magyarország, Csongrád megye, Kistelek és hogy a folyók nevét kékkel írják. Persze térképen mindezeket nem most néztük meg először, de mindig amikor valami földrajzi atlaszban megnézhető kerül elő, meg is nézzük.

Készülök-e ezekre az órákra? Igen is, meg nem is. A környezetismeret tankönyvet és munkafüzetet átnézem, hogy tudjam, mi a tananyag, az asztalra előkészítem a könyveket, amelyeket esélyes, hogy használni fogunk, lesz rész, ami előtt magam is olvasni fogok. 

Hogy melyik héten mit fogunk megnézni, hogy miket beszélünk róluk, nem tudjuk, de azért rögzítjük, hogy melyik héten mit láttunk, hogy fokozatosan tudjuk építkezni. Azzal, hogy egyikünkkel csavarog, a másikunknak elmeséli, máris feldolgozza a hallott információkat, máris jobban rögzül, és a kommunikációs készsége is fejlődik. A papíros rögzítés pedig lehetőséget ad arra, hogy az elhangzottakat megfelelő módon leírja, az utána olvasással pedig kutatást tanulunk.

kuka day: nagyon egyszerű, szerdán viszik a szemet, kedden minden kis kukát ürítünk, a nagyot kivisszük :) szelektív szemétgyűjtés, fenntarthatóság most amúgy is népszerű téma a tananyagban

kísérlet: a könyvben van néhány egyszerű kísérlet, majd esős, nagyon szeles napokon kerülnek elő, addig összeszedem őket, netről szerzett csemegékkel kiegészítem, és egy dobozba gyűjtöm a hozzávalókat.

kanna: katasztrofális vagyok, ha virágok locsolásáról van szó, az egyik szülinapi ajándékomat sikerült kinyírnom. Anyukám régen mindig kedden locsolt, környezetismerethez amúgy is passzol, ismerjük meg környezetünk növényeit, mi kell a növénynek és hasonló témák.

kanárisárga dosszié: ez lett a környezetismeret anyag gyűjtőhelye, legalább könnyű észrevenni

kép: ami képet készítenek felhasználjuk

konyha: ez jelen esetben az én területem lesz, mert ma, míg csavarognak, megfőzetem két napra, és ha ez hamarabb eszembe jutott volna, akkor akár kenyérsütést, több napi melegételt, finom vacsorának aló pástétomot elkészíthettem volna, de majd jövőhéten kipróbálom mit tudok kihozni ebből az időszakból.

Ismerkedős évkezdés

Beiratkozás után, az első osztályfőnöki órán a tanítónéni elmondta, hogy augusztus végére terveznek egy rövid ismerkedős alkalmat a gyerekekkel, hogy az első alkalom ne az ünnepélyes tanévnyitó, a zsúfolt első nap legyen, hanem nyugodtan, kötetlenül együtt tudjanak lenni.

Múlt héten meg is érkezett a levél, nem postán, ők dobták be a postaládába. Bernát nagyon izgatottan fogadta, felolvastuk, szerepelt benne az időpont és hogy vigyünk egy rajzot a családról, amire rá vannak írva a nevek. Több se kellett, a címzett azonnal neki is állt rajzolni, ekkor posztoltam, hogy "kötelességből jeles". A nevek ráírását azért elnapoltuk.

Csak a héten került rá sor, fogtunk egy elsős füzetet, dől betűs írással mindenkinek leírtam a teljes nevét. Ilyen hosszú, összefüggő szöveget még nem írt, sok betűt sem írt még belőle, de az íráselemeket már július óta írjuk, és a Virágvölgyi által kidolgozott módszertannak pont ez az egyik sarkalatos pontja. Lemásolta, egy szót kellett csak radírozni, újraírni. Majd kivágtuk a sorokat, az én mintáim mentek a szelektív hulladékba, az övé pedig a már elkészített rajzra. 

Múlt héthez képest új taggal is bővültünk, így Virág sem maradt le, valamint a saját és Káleb figurája fölé odaírta, hogy hány évesek, és megkérdezte a mi korunkat is. A rajz egyre informatívabb :) A kisbaba aktuális kora sem maradhatott le.

Jobb oldalon lépcső látható, a teraszon asztal, az asztalon pedig három láda, hisz épp baracbefőzés ideje volt.

Íme a mű:

Nem győzöm nézegetni, nem tudom, hogy az eredetit visszakapjuk-e, de a digitalizált változatot garantáltan kinyomtatjuk és bekeretezzük. Elvégre van már aktuális családi rajzunk pár évvel ezelőttről, ez lesz a gyűjtemény következő darabja.

Az egyik tanítónéni azt mondta, hogy ő már sok évtizede tanít, de ilyet még soha sem láttunk. 

És a hab a tortára: a dőlt betűs írástankönyv Apáczai kiadós, jelenleg engedélyezett tankönyv, mi ebből kezdtünk el írni tanulni, mert a dőlt írást jobbnak tartom, mint a zsinórírást. Viszont, ahogy már korábban említettem, kalózkodtam ezzel kapcsolatban, nem kértem rá engedélyt. Most színt vallottam a pedagógusoknak és azt mondták, hogy semmi gond :) Annyira boldogok vagyunk :)

A tegnapi napról:

Az udvaron találkoztunk, kifejezetten sokan összejöttünk, volt, akiket már látásból ismerünk, most volt lehetőség beszélgetni is. Majd a gyerekek elmentek az osztályterembe, egy órára. Ezután a szülők következtek :) Kicsit többet kellett várni, mint egy óra, de hasznosan töltöttünk az időt. Káleb és Fülöp minden gond nélkül birtokba vette az iskolaudvart. Az 1.c mosolyogva, papírsárkánnyal a kezében érkezett az udvarra, szépen kettes sorokban. Majd engedélyt kaptak, hogy szaladhatnak. A sportpályát azonnal beborították. Nagyon jól viselkedtek. Az egyik tanárnéni kinn maradt, míg a másikkal mi mentünk az osztályba.

A gyerekek állítólag jót derültek, mikor mondták nekik, hogy most a szülők jönnek ide utánuk. És ki szólt be hangosan, na ki? Bernát: csak az a baj, hogy ezekre a székeken nem biztos, hogy elfér az ülepük. A szülők meg jót derülhettek, hogy az anyukája úgy tud pirulni, hogy az már erősen lila. Bár mostanában úgyis inkább zöld színem van, szóval előnyömre vált a változatosság :)

Megkaptuk a tankönyvek egy részét, a tartós könyveket még nem, azokat idővel. Mind Apáczai kiadós, így mi nem kihagyhatjuk az országos tankönyvkísérletet. Elsőre nem vagyok elájulva tőlük, de majd használat során kitapasztaljuk. 

Egy pozitívumot tudok említeni: végre inkább 2-3 füzetből áll egy tantárgy éves anyaga, sokkalta könnyebben kezelhetők, nem kell kilókat cipelni.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért is mentünk el erre a nyitó, ismerkedő napra, ha a gyerek úgysem fog bejárni?

Kérdésben a válasz, ahogy mondani szokták: ismerkedni :)

A városunkban egyetlen általános iskola van, jelenleg négy elsős osztállyal, az osztályból egy kisfiúval és családjával már nagyon jó barátságban vagyunk, és ahogy látom, lesz itt még pár család, akikkel jó kapcsolat fog kialakulni, szuperszimpi társaság ám :)

Az otthonoktatás ugye határozottan nem azt jelenti, hogy kiszedjük a gyereket a társadalomból, nem azt jelenti, hogy senkivel sem állható szóba.

A tanárnénikkel is jó, ha megismerkedik, jó kapcsolatot alakítanak ki, a mi tanárnénieinkkel ez nem is lesz nehéz, így biztosan nem a vizsgán fognak először találkozni. 

És persze Káleb sem maradhat ki, neki a szülő után még különórát tartottak :)

Kenyérsütés

Több napi fekvéses időszakban vagyok  megint, nem igazán érzem jól magam, nem részletezem, mert nem való a fincsi kenyérhez a téma :) De emiatt napokat csúszott ez a bejegyzés, bár végülis egészen aktuális ma is :)

Szeretek kenyeret sütni, nagyon szeretek!

Még egyetemista voltam, mikor belekezdtem, naná, hogy kenyérsütő géppel, majd rátaláltam Limara blogjára, akit szerintem linkelni sem kellene, mert alig van valaki, aki ne ismerné :) 

Nála olvasgattam, okosodtam, és minden receptje működött, kivéve, amikor elnéztem valamit ;) 

Idővel egyre inkább elvem lett, hogy minél egyszerűbben, minél hagyományosabban. Így a minimalista kenyerek felé kezdtem elmenni, amiben nincs semmi flikk flakk, csak az alap hozzávalók. Kivettem a kenyérsütő gépet is a folyamatból, mert a kézzel dagasztott kenyérben mégis csak van valami plusz, ezt persze nem tudom megmagyarázni. Bár annyira szeretem, amikor az a ragacsos, darabos valami egyszercsak, egyik pillanatról a másikra egy homogén, sima, tökéletes tésztává válik.

Majd eljött a legújabb lépés, aminek úgy örülök :)

Kiírtak itt Kisteleken, a Tündérkertbe egy kenyérsütő versenyt. Nem voltam túl motivált magára a versenyre, meg ugye hetek óta csak orvosi vizsgálat miatt tudtam elhagyni az otthonunkat, és utána is napokon át rosszul voltam. De persze az elgondolkodtatott, hogy az én kenyerem megállná-e a helyét. 

A srácoknál igen, ők mindig megeszik :)

És persze ha már elkezdtem gondolkodni, újra elkezdtem olvasgatni is. 

A kovásszal már nagyon régóta kacérkodom, biztos van már egy éve, hogy szeretnék készíteni, gondoltam ennél jobb alkalom úgysem fog adódni.

Elkészült, sikerült, megérett, és teljesen használható!

Az érlelés folyamatában soha sem dobtam ki a felesleget, mindig ment a kenyérbe, ekkor még a maradék élesztővel kiegészítve, de az ötödik napon elfogyott az élesztő, így nem tettem bele és láss csodát, a kenyér mégis megkelt és olyan, de olyan finom lett.

Zsolt felvállalta, hogy ha indulnék a versenyen, akkor kiviszi a kenyeret, de végülis annyira nem éreztem rosszul magam, így mind mentünk.

Tündérkertben lenni pedig remek kikapcsolódás, biztos, hogy elő fog még kerülni a blogon.

A kenyér versenyeztetése persze bizonytalan kimenetelű, hiszen mindenkinek más az ízlése. Így mindenféle, teljesen különböző kenyerek esetében, rozsos, tökmagos, amarantos - gluténmentes, fehér - kovászos, nincs az a stopper, centi, mely "igazságos" eredményt hoz ki.

Ezen megmérettetésben a harmadik helyen végzett a kovászos fehér, hiába, most épp a magos kenyerek mennek :) De Imre atya mindet megáldotta, mert a mindennapi kenyerünk mindegy, hogy miből készül :)

Viszont, a kisteleki versenyen ez volt az egyedüli kisteleki kenyér! 

És ami még nagyon vicces, a polgármester jött oda, hogy cseréljünk elérhetőséget, mert nagyon meg szeretné tanulni elkészíteni :)

Kenyeret sütni a legjobb dolog, két adag kovász pihen a hűtőben, jó nagy kenyereket lehet vele megsütni, ráadásul valahogy nálunk tovább megőrzik a frissességüket, mint élesztős társaik. Persze az elfogyasztási faktoruk elég magas, múltkor itt voltak szüleim, el is csipegettük a kenyeret gyorsan frissen, másnap sem csináltam túl nagyot, így harmadnap is süthettem. 

Hogy finomabb-e, mint élesztős testvére, ahogy fentebb írtam, ez bizony ízlés kérdése, nekünk finomabb, sokkal, nem is értem, hogy miért nem léptem a kovászos felé hamarabb, talán mert nem kóstoltam soha. 

A kenyér így még minimalistább lett, mert a kovász csak liszt és víz, kikerült még egy alapanyag a kenyerünkből, a folyton beszerzendő élesztő. Hiszen pont ez az a hozzávaló, amit rendszeresen be kellett szerezni, hiszen sok sok kiló liszt tud várakozni, akár hónapokon át, remekül beszerezhetőek a nagybevásárlásnál, de az élesztő olyan bizonytalan terület volt, vagy kevés volt, vagy megromlott a vége, vagy már nagyon régi volt, és nem volt benne elég kraft. Ha meg teljesen hiányzott, lehetett rohanni a boltba érte, és most már nem éjjel nappali mellett lakunk, amit valahogy nem sajnálunk.

Így az otthonsütős kenyér még inkább a spórolós kategóriába került, mert eddig is kevesebb boltbajárást eredményezett, hogy nem kellett egy-két naponta kenyérért menni, és az a helyzet, hogy mi is hajlamosak vagyunk akkor mást is venni, de mostmár az élesztős, bár sokkal ritkábbani boltozást is ki lehet húzni.

Az már megvan, hogy mi lesz a következő lépés, de addig még ki kell bírnunk egy kicsit.

A járulékos boldogság az, hogy újabb ismerősökre tehettünk szert, most már esélyes, hogy olyan 45 embert is ismerünk Kisteleken.

 Végezetül néhány életkép tőlünk, de a Tündérkert, valamint a Kisteleki Városi Televízió oldalán lehet még mazsolázni.

Aktualizált mese és film

Mostanában sokat virrasztok, valahogy este nem tudok aludni, ezért olvasok, kötök, vagy épp a plafont nézem, vagy a szekrényt, de azért igyekszem ezeket az órákat hasznosan eltölteni. Persze megpróbálok időben nyugovóra térni, így volt ez pár napja is, de nem sikerült, így hajnal egykor a világháló kötöttem ki, ekkor jött szembe velem kapásból a hír, Robin Williams meghalt, bíztam benne, hogy hoax, de külföld portálok gyorsan megerősítették; jobb lett volna ezen az estén inkább a plafonnézést bámulni, hiába, várandósan a magam nem épp alacsony átlagánál is érzelgősebb vagyok.

Jön a hétvége, és még hűvös, frontokkal átitatott idő érkezett, ilyenkor szoktunk mesenézést engedélyezni a csapatnak. Keserű az apropó, de akkor már olyan filmek, mesék kerüljenek terítékre, amelyekben ez a sokarcú, nagy tehetségű, bár sajnos életében sok problémával küzdő színész tett felejthetetlenné. 

Mese, amiket már láttak: Aladin, Robotok - utóbbi évek óta nagy kedvenc, bár kevesen ismerik. Mindenképp meg kell nézni, rengeteg beszélgetésnek képezheti alapját, és Robin a legjobb karakternek adta a hangját - Löksi :) És ki tudja rajta és a húgomon kívül végigmondani Dzsinni teljes barlangi szövegét? :)

Filmek közül a srácok a Jumanjit, az Éjszaka a múzeumban 1-2. és a Hook-ot látták.

Számomra ismét az utóbbi a nagy kedvenc, igaz gyerekként Hook karaktere nyűgözött le, felnőttként már inkább a két szülőre figyeltem, van mondanivalójuk!

Szerintem az újdonság film a srácoknak a Mrs. Doubtfire lesz, kell egy kis móka és kacagás :)

Nekünk, hát, csak nézem újra és újra a filmlistát, és a döbbenet folyamatosan növekszik, hogy mennyi remek filmben játszott, mennyi remek gondolat, alakítás, mennyi témát megmozgatott, a Jack, a Csodás álmok jönnek, és persze a nagy klasszikusok, a Holt költők társasága, A Good Will Hunting.

Itt vannak a filmjei, ha már vacak idő van, és augusztus közepén a szobába rekedünk egy kicsit, legalább nevessünk nagyot vagy gondolkodjunk egy kicsit az élet nagy kérdésein.

kép innen.

Felolvasás

Minthogy többen sok blogot olvastok, bennetek már garantáltan nem merül fel, az olvasás ne lenne egy rendkívül hasznos időtöltést. Sőt, azt is elég sokan leírták már, hogy milyen hasznos a felolvasás, kétség sem merül fel senkinek afelől, hogy ne kellene mind többet :)

Amikor átköltöztünk Kistelekre, hirtelen nem sok könyv volt nálunk, azért egy mesegyűjteménnyel, a Három pillangóval elég sokáig elvoltunk, főleg, hogy Kálebből a címadó mese gyorsan kiváltotta a minden nap legalább egyszer szeretné hallani reakciót.

Amikor beindult az aktív tanulós időszak, mely egybeesett a nekem sokat kell feküdni résszel, elkezdődött Káleb részéről a legyél velem sokat időszak, teljesen jogosan, írtam már korábban. És az egyik nagy lehetőség a meseolvasás volt, a könyvek viszont még ekkor is a korábbi helyükön kuksoltak. 

Én és a tabletem kombinációból kellett gyorsan valamit kihozni :) Az egyetemek, akadémiák által végzett digitalizációs munkák viszont kifejezetten hasznosnak bizonyultak:

Hamar a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán találtuk magunkat, és rögvest szembesülhettem azzal a ténnyel, hogy évekre elegendő anyaggal rendelkezünk!

A Süsüvel indítottunk, az összes részével, majd Mirr Murr, a Kiscsacsi.

Esténként pedig valami hosszabb lélegzetvételűre volt szükség, valamire, ami sokáig kitart :)  És ekkor jöttem rá, hogy fenn van a Trapiti.

Így már csak arra kell figyelnem, hogy reggel és este is fel legyen töltve a szerkezet, és mostmár az is rendszerré vált, hogy tanulás előtt és után is kér Bernát egy-egy fejezetet. Ilyen kérést pedig véletlenül sem fogok visszautasítani :)

Két előnyét fedeztem fel még a digitalizált irodalomnak, a lemerülő közvetítő eszköz gátat tud szabni a másfél, két órásra húzódó meseolvasásnak, mert csak még egy részt :) A másik az, hogy a kivetítő fénye mellett a kicsit egész hamar elalszanak és bár Fülöp a legtöbb esetben még igényel egy kis ringatást, lassan ő is el fog tudni aludni az ágyában.

És kinek kellenek ezután könyvek? Természetesen nekünk :) hiszen hasznos, meg előnyökkel is rendelkezik ez a forma, de azért mégis az az igazi, amikor a könyv lapjait meg lehet simítani, minden könyvnek más illata van, másképp látszódnak a betűk, ott vannak a szép rajzok, körbe lehet ülni, lapozni. Erősen közhelyes gondolatok, de ez tényleg jó érzés. Mert jobb a könyvespolc előtt állni és böngészni, mint a keresőt szemlélni :)

Jó olvasgatást!

Bernát és az írás

Az egyik képen feltűnt Bernát írásanyagának egy részlete, nagyon szemfülesek vagytok, mert többen észrevettétek, hogy milyen szép 'm' betű van ott épp, és rá is kérdeztetek, hogy ez honnan van.

Évekkel ezelőtt, mikor az otthonoktatás mellett döntöttünk, rengeteg anyagot, oktatási okosítós, matekkal, olvasással, írással kapcsolatos oldalt, könyvet, cikket elolvastunk; végülis ma sincs ez másképp :) Ekkoriban találtam rá a dőlt írásra. Én magam egyetemen tanultam meg nagyon szépen írni, Weissmahr Béla atya lobogtatta mindig a dolgozataimat, hogy számára elképzelhetetlen, hogy lehet ilyen szépen írni, egyik évfolyamtársnőm szerint pedig egyszer betűtípust fognak készíteni az írásomból. A dőlt írás  felfedezésekor viszont a repertoárom bővült és azóta tudok álló és dőlt betűkkel is írni. Mindez a kitérő azért fontos, mert a saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy mennyivel szebb, könnyebb, gyorsabb, olvashatóbb dőlt betűkkel írni, mint állókkal!

Ezután jöttek a fentebb említett tanítással kapcsolatos tanulmányok, ahol többször találkoztam azon ténnyel, hogy bizony, a dőlt írás jobb a gyermekeknek, mert a kezük fejlettségéhez, izomzatukhoz jobb, lendületesebb, egyszerűbb a kapcsolódása, és amikor elkezdenek gyorsabban írni, akkor sem csúnyul el az írásképük. Nem vagyok szakember, nem tisztem eldönteni, hogy ez minden esetben így van-e, vagy ami így van, miért van így; de engem meggyőzött!

Pár éve nekiálltam beszerezni dőlt betűs gyakorlókat, könyveket, mert láttam, hogy vannak és azt is, hogy nincsenek mindig készleten! Az Apáczai könyvkiadónál találtam: az egyik kötete.

A LauderPédián van egy letölthető könyv, Oszkár, Szűcs Édua rajzaival. Önmagában ez a dokumentum kevés arra, hogy gyakorlatot lehessen szerezni, de minden betű benne van, igényes, a többi anyaghoz remek kiegészítő. Ennek egyik oldalát láthattátok a képen!

És ilyenkor jön a nagy kérdés: de mit fog ehhez szólni az iskola? Pontosabban a tanárnéni? Mi lesz a vizsgával?

Őszinte leszek: jelen pillanatban fogalmam sincs!

Az biztos, hogy nem fogok nekiállni kioktatni, hogy márpedig ez a jobb és mindennél sokkal jobb és nem is értem, hogy miért nem ebből tanítanak mindent, mert véleményem szerint ezzel a viselkedéssel sok helyre el lehet jutni, de oda, ahol működőképes iskola-otthonoktatott viszony van, nem.

A dőlt írás tanítása jelenleg lehetséges, pedagógusképzést is tartottak rá idény nyáron, szóval annyira nem kalózkodunk, az biztos, hogy imatémának megteszi a szituáció. 

Viszont amilyen szépen alakul Bernát írása, pedig nem sokat gyakorlunk, szerintem jó úton haladunk!

későbbiekben:

a sok "egyhelybentartózkodásos" időszak olyan területek megtalálása felé mozdított el, amelyek szorosan kapcsolódnak ezen témához, így biztosan várhatóak még gondolatok kézírással kapcsolatban :)

Eddig is van okom hálát adni az Úrnak ezért az időszakért, de bővül a lista napról napra :)

Kálebbal tanulni

Miután Bernáttal  elkezdtünk rendszeresen tanulni, Kálebtől egyre többet lehetett hallani a következő mondatot: "anyu, tanuljunk valamit". És mit oly sok esetben, ez a mondat sem azt jelentette, mint az elsőre látszódik, valami sokkal mélyebbet és többet: anya, velem is legyél mind többet, csak úgy kettesben.

Így a következő lépés a mindennapi teendőkben az volt, hogy Kálebre is tudjak mind több időt fordítani. Sikerült is, elég gyorsan, hiszen ez nem minősült megoldhatatlan és kivitelezhetetlen feladatnak. Egy kicsi probléma azóta is van bele, nem a megfelelő időben van :( Bernáttal tíz órakor kezdünk tanulni, mert akkorra megvan a kényelmes felkelés, felöltözés, ágyazás, reggeli és ideális esetben egy kevés játék is belefér. Én túlesek a reggeli hányinger leküzdésén vagy az egész folyamat abszolválásán, a kávé is hatni kezd, szóval minden ideális a tanuláshoz, de csak a tanulásban szereplő két embernek, mert Kálebnek ez még nem a legideálisabb. Számára az lenne a megfelelő, ha Bernát tanulása előtt lennék vele olyan fél órát, mert akkor utána ő lelkesen elvonul játszani: legó, dupló, rajz, kert, gyurma - bármi és képes akár egy, másfél órán át is elmókolni ilyenkor, mert megvolt a közös játék, együtt töltött, ráfigyelős idő, egy másodpercel sem kevesebb, mint amire a délelőtti órákban szüksége volt.

De korábban én még nem bírom, utána pedig már megint eléggé el vagyok fáradva, szédülök, és a fáradtsággal együtt jön az újabb hányinger. Szóval a közös idő mennyiségileg megvan már, csak épp a napi rutinban elfoglalt helye hagy némi kívánnivalót maga után.

És hogy mit szoktunk csinálni

rajzolunk: zsírkréta, ceruza, szédülésmentesebb napokon festés (mert akkor ki tudok ülni a konyhaasztalhoz). Mostanában már nem különálló lapokra alkotnak, hanem füzetekbe. Mert a rajzolási kedv növekedését leginkább az jelezte, hogy bokáig jártunk a félig, teljesen elkészített alkotásokban, a "jaj, elrontottam" papírgalacsinokban. És mindezen az otthonunk méretének növekedése sem hozott változást, megbirkóztak a kihívással. 

meseolvasás: Mese csak és kizárólag neki, Boribon, minden kötete, hozza, és szép sorba adagolja. Három pillangót szereti még nagyon, és a kötet minden meséjét. Az új kedvenc pedig Süsü, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy képes kora reggel fél hat, hat óra magasságában megállni az ágyam mellett a következő mondattal: "anyu, olvass nekem egy kis Süsüt!".
A sok mesélés viszont elhozta azt az eredményt (is), hogy töredékére, majdhogynem nullára csökkent a "jaj, úgy néznék valami mesét" mondatok száma.

Egy idő múlva azért ő is kért valami nyomtatott feladatot, mert ahogy a Bernát tanul, azért azt is ki kell próbálni. A ceruza fogáson kell javítani, de az egyszerűbb feladatokkal minden gond nélkül boldogul.

Káleb lelkes, kíváncsi, érdeklődő, rengeteget tud rajzolni, irkál számokat, ráadásul jól, egyre többször kérdezi, hogy melyik betűt hogy írják, néha kisebb mondatokat írat le velem, majd lelkesen másolja a rajzára vagy kiragasztandó feliratnak.