Másolás, olvasás kezdeményekkel

Bernát rákapott a betűkre. Már korábban is sokat forgattuk Méhes Vera Betűről betűre című könyvét, amely elsősorban a nagybetűkkel foglalkozik, most újra napi szinten használjuk. Emellé előkerült a tüsis betűkirakó, szintén nagybetű készlettel. Másolni pedig már Bernát is remekül tud.

A gyakorlat, nézi a képet, és amelyik tetszik neki, az kirakja.

Így esett a választása egy szúrófegyverre: "anya, kés, de hol a k?". - Konkrétan sehol, mert a kép tőrt ábrázolt. Gyorsan konstatálta, hogy hasznos az olvasás.

A betűkészlet még kicsi, listán szerepel, hogy veszünk még ilyen kirakót. Bernát is hamar szembesült a szűkös keretekkel, mert három szó után kifogyott az 'a' betűkből. Nehézség adta lehetőség, keressünk olyan szavakat, amiben nincs 'a', olyan sokat talált, hogy komoly gondot okozott neki a választás: medve, majom, zsiráf, repülő, de a motor nyert :)

És hogy tágabb képet kapjatok a folyamatról:

Az ilyen képek pedig akkor fogadnak minket, ha nem sikerül elég gyorsan beágyazni.

Adakozás

Szegények ugyanis mindig lesznek veletek (Mt 26,11a)

Jézusnak, mint mindig, ebben is igaza van!

Pár hete kaptam egy levelet, amely még mindig aktuális. Nem tettem közzé akkor, mert az ünnepek táján rendkívül megszaporodnak az adománygyűjtő felszólítások, és nem akartam, hogy egy legyen a rengeteg közül.

Adakozással kapcsolatban rengetegszer hallottam már azt a kifogást, amelyben az fogalmazódott meg, hogy adnék én, de nincs kinek, tudom, hogy vannak szegények, de én nem ismerek, nem tudom, hogy mely alapítványnak adjam, hogy tényleg annak jusson el a teljes összeg, tárgy, akinek szánom. Jogos kétségek! 

Én magam (még) soha sem szervezetem gyűjtés, és magam sem találom meg feltétlenül azon személyeket közvetlenül, akik rászorulnak, pedig ismerem az érzés, hogy milyen, amikor a hiány már szinte pótolhatatlan, és milyen jó lenne, ha észrevenné valaki! Az Úr azonban úgy hozta, hogy megismertem néhány embert, akik karitaszban, jótékonysági akciókban vesznek részt. Így most a levél mellé még három lehetőséget mutatnék fel, és ha az Úr indít, cselekedj. Ha  tizedednek nincs helye, imázd át, hátha...

I.  A Csiszér családot biztosan sokan ismeritek, most egy kicsit jobban be tudtok tekinteni az életükbe. Itt a blogon is néha fel-fel tűnnek képeken. Mikulás sapiban, kendő kölcsönadásakor, megkötési leckével, Pannonhalmán lazítva, Dugonics téren evangelizálva.

II. Meglepetten hallgattam hétvégén az egyik temlomi hirdetést: Karitasz raktérunkból kifogyott a csecsemő és kisgyermek ruha. Akinek feleslege van ezekből a ruhákból, cipőkből, kérjük hozza el, hogy továbbíthassuk azt a rászorulóknak.

Plébániánkon, ahogy én látom, olajozottan, szakértő személyek vezetésével működik a karitasz, a ruhákat válogatják minden szerdán, és minden második héten ruhaosztást tartanak. Ismerik a családokat, az igényeket, sok munkaórájuk fekszik mindebben. A fentihez hasonló hirdetést még soha sem hallottam, a lányokkal meg is beszéltük, hogy elindulunk a turikba, és megtöltünk egy jó nagy táskát.

 

III. Koraszülött babáknak, ellátásukra számos, folyamatos akció van jelen az országban. A Segítsüti, a Szegedi Gyerekmentősök évente kétszer biztosan rendeznek gyűjtést, róluk sokat hallani. A manócsomagba folyamatosan várnak ruhákat. És ahogy az lenni szokott, amikor az ember egy ilyen akcióra felfigyel, rááll a szeme, és észreveszi a többit is, én jelenleg erre bukkantam: Vedd fel a fonalat! Főleg, ha van sok maradék pamutod, mert egy kicsi gombolyagból is elkészülhet egy-egy kis sapi, kesztyűcske. Bár ilyen aprócska méretet még én sem kötöttem soha, most próbálkozom, amint sikerül, felteszem, hogy mekkora tű, milyen fonál, milyen méretek.

 

 És hogy megéri-e mindez? 

Bemutatnék egy korábbi felhívást

Valamint az erdményt

Az Úr ma is ennyire hatalmas!

 

Három hetesen három gyermekesen

A mindennapjaink nagyon egyszerűek: három gyermek szeretete.

És ezt amilyen tömören meg lehet fogalmazni, kifejteni annál hosszadalmasabb, hiszen minden bennefoglaltatik, ami az élethez kell, hiszen három élet. Valamit a mi életünk is, mert egyik pillanatról a másikra szembesülünk a gyengéinkkel, a másik gyengéivel, de ugyanilyen erővel kerülnek elén talentumaink, adományaink is. A Úr pedig, ahogy ígérte, nem hagy el minket, megtart, bátorít, és továbbra is tanít bennünket gyönyörködni, amely által talán, egyszer megsejtjük azt, hogy Ő hogyan gyönyörködik bennünk.

Lassan megtanuljuk, hogyan kell dolgozni, mindent elvégezni úgy a háztartásban, hogy az egy felnőttre jutó gyermekek száma már nem egy. Hogy valaki mindig mondani szeretne valamit, vagy kézben szeretne lenni. Valaki mindig éhes, valaki mindig érezni szeretné, hogy odafigyelünk rá is. És a mosógép csak mos, az ágyakat rendbe kellene rakni, de épp karácsonyi nyomdával készülnek a sordíszek, majd mesélés közben mosogatás, ceruzahegyezés után a reggeli kenyérmorzsák is elseprődnek. 

Szuperképességek, szupererő? Naná: úgy vagyunk mi asszonyok megteremtve, hogy tápláló anyatejet gyártunk, ezután már semmi sem lehetetlen. 

A képen szereplő kisruha azonban már jóval korábban elkészült :)

Régi Sandra és Amelie gyerekszámaiból való minták alapján készültek, a mellény java saját tervezés, Zsolt javaslatára lett mind a két vállpántja gombos, hogy a kicsi baba kezeket ne kelljen átbújtatni. A sapi mintája volt nagy újdonság számomra, Jacquard-minta, izgalmas volt kötni. És a szokásos fa gombok is előkerültek, bár a készletem kifogyóban van. 

És lelkesen várjuk ebben a hónapban a sok sok szavazatot rá itt ;)