2012. november 26., hétfő

Jótékonysági árverés


 
A Szegedi Újszülött Életmentő Alapítvány javára szervezett jótékonysági árverés 
ma kezdődik és vasárnap éjfélig tart.

Itt lehet olvasni az árverés részleteiről, Facebook csoport is van, ahol minden felajánlott tárgyat megnézhettek (eddig 28 db). És hogy pontosan miért is jött létre ez a gyűjtés, azt is elolvashatjátok.

A kikiáltási tárgyakra licitálni lehet, mégpedig vasárnap, december 2-én 24:00-ig! 
Melynek módja: eme bejegyzés alatt hagyj megjegyzést a neveddel és a felajánlott összeggel együtt. 
Ha nem tudsz bejegyzést írni, akkor írj a mariann.nagy@gmail.com címre, és én felteszem neked, ebben az esetben a levél beérkezésének időpontját veszem alapul!
A nyertes megkapja az alapítvány számlaszámát, és amint megérkezik a sikeresen átutalt összeg (de legkésőbb a gyűjtés utáni 7. napon), a tárgy is elindul új gazdájához.

Átadás személyesen vagy postai úton (ezen esetben vállalom a postaköltséget), megbeszélés kérdése. 

És a tárgy:
Hat hónapos gyermekre való Pembroke mellény. 
Fonala nagymamám készletéből való, acryl tartalmú, így könnyen kezelhető, mosható, puha és meleg. 
A könnyebb felvehetőségért a bal válla nyitható, és két natur fa gomb van rajta. 
Mérete: hossza: 24 cm, szélessége: 20 cm.

Kikiáltási ár: 1000 HUF
Licitlépcső: 200 HUF

További fontos infók:

A számlaszámot mindenki megtalálja az alapítvány honlapján. http://www.ujszulottmentokszeged.com/alapitvanyunkrol
OTP számlaszám: 11735067-20036634
A pénz elutalást a gyűjtést követő héten kell megtenni. 
A közlemény rovatba be kell írni a blog nevét, és hogy mire licitált.

2012. november 23., péntek

Kötés babáknak

Az elmúlt sok hétben kicsit többet ücsörögtem a kanapénkon, mint általában szoktam. Mondjuk az elkövetkezendő két évre való használatot abszolváltam. Kanapébetyárságom azonban nem zárult eredménytelenül, mert rengeteget kötöttem. Segített, mert eközben lehet beszélgetni, átláttam két szobát, mindig kéznél voltam a fiúknak, ráadásul még hasznosat is csináltam, hiszen készültek téli sapkák, nyaksálat, pulóverek, kisbabának meleg ruhatár, hiszen eddig tavaszi, nyári kisbabát érkeztek hozzánk. 

Idővel majd mindenről lesznek fenn képek, bár Bernát pulcsijait néhány fényképen már láthatóak voltak.

Most két számomra kedves kötést mutatok be, bár az egyik még kötőtűn van, és természetesen még fénykép sincsen róla, de minthogy kap majd egy külön bejegyzést néhány nap múlva, talán nem gond.
Facebook kötős-horgolós csoportjában felbukkant egy felkérés, a Manócsomaghoz kerestek lelkes kötni vágyó embereket. Korábban soha sem hallottam erről az alapítványról, amelyet egy édesanya hívott életre: 
 "Célja: A koraszülött, illetve kis súllyal világra jött babák otthoni, illetve intézményi ellátásnak elősegítése, az ehhez szükséges ruhák és egyéb tárgyi eszközök biztosításával."
A babagubók kötésének én sem tudtam ellenállni, így rövid egyeztetés, jókor jött pesti kiruccanás után már az alapítványhoz kerülhetett a következő négy gubó. Imában hordozva készültek, és néhány havonta újabb és újabb kisbabákat fognak melegíteni. Persze az lenne a legjobb, ha minden gyermek időben, megfelelő súllyal születne meg, hogy ezek a kötések kihasználatlanul porosodjanak egy raktárban.

A kötőtűkön pedig egy mellényke pihen, amely egy árverés kikiáltási tárgya lesz. A szegedi újszülött mentők sok forrásból igyekszenek biztosítani, hogy Dél-Magyarországon mindent meg tudjanak tenni azért, hogy minden újszülött, akinek sürgős ellátásra van szüksége, eljusson oda, ahova kell, az általuk biztosított lehetőség szerinti legjobb körülmény között. Mi magunk is sokszor találkozunk a mentővel az utakon, valamint a lelkes csapattal szegedi rendezvényeken, mert ahol csak ott tudnak lenni, ott vannak, és mosolyognak, és kedvesek, megmutatják a mentőautót, Bernát és Kaleb is ült már benne, megsimogatták a játékbabát az inkubátorban, mi pedig hálátadtunk, hogy más körülmények között nem kell ezekkel a szakemberekkel megismerkednünk. 
November 26-a után figyeljétek a blogokat, hátha találtok valahol kedvetekre való adományt :)

2012. november 21., szerda

Hazaérkezés



Igyekeztünk kihasználni a csavargás minden pillanatát, így a hazaútba is terveztünk programokat, fonalturiztunk, Barkában jártunk, de a legjobb egy baráti látogatás volt, ahol kaptam kölcsön egy rugalmas kendőt, és új kötési módot tanulhattam.

Ismételten bebizonyosodott, hogy a családoknak figyelni kell egymásra, SzentAndrásos családnál voltunk, és mind a ketten tudtunk biztatót mondani egymásnak. Ha azok, akik egy irányba tartunk nem foglalkozunk eleget egymással, akkor egyedül végigharcolni az utat, pedig a legtöbb csata közösen nemhogy könnyebb, de egyenesen elkerülhető is.



És az utóbbi években itt ért véget a történet boldog szakasza. Mert amikor hazaérkeztünk, jött a rumli, a mosás, a fáradt és éhes család problémaköre, valamint annak a tudata, hogy a hétvégi, heti holminkat napokon át fogjuk kerülgetni. Tűrhetetlen állapotot pedig nem tűrünk: 

A bölcs nő felépíti házát, 
a balga pedig 
a felépültet is lebontja kezével.
Péld 13,11

Én azt láttam, hogy amíg ezt a területet nem teszem rendbe, bizony bontom a házat.
Jópár hónapnyi, évnyi gyakorlás után a következő rendszer alakult ki nálunk, gondoltam megosztom veletek, hátha tudtok belőle ötleteket meríteni.

Előkészületek:
- természetesen elengedhetetlen, hogy rendbe hagyjuk itthon az otthonunkat, és persze ablakot nem pucolunk indulás előtt, de mindenkinek megvetjük az ágyát, fürdőszobába teszünk tiszta törölközőt, és pizsamát.
- mese, tudatosan beszerzünk egy mesét, amit még nem láttak a fiúk, vagy egy nagy kedvencet nem adunk nekik az utazási előtti időben.
- étkezési jegyek tartalékolása
- csomagolás hazafelé: külön táskába a szennyes, és szigorúan elkülönítve a tiszta ruha, hogy ne keletkezzen "passzív" koszos ruha

Közeledünk Szegedhez: Telefon a pizzásnak, rendelés leadva.
Ház elé érkezünk: kiszáll a csapat, hálózsák a gyerekek kezébe, szülők karácsonyfa üzemmódba, amit csak lehet aggatni, ami feltétlenül kell: szennyes!
Otthon: fáradt, éhes gyerekeknek "képzeljétek, van egy olyan mese, hogy...", cél: nyerjünk negyed órát, amikor nincs nyüszi, nincsenek láb alatt, és beindulhasson a tervezet következő fázisa.
Otthon és új adag: Azaz Zsolt elindul a következő körért. Én maradok a lakásban, és a leghatékonyabb módon elkezdem a szerintem teherautónyi csomagok eltüntetését. Első a szennyes, indul a mosás, maradék a szennyestartóba, táska a helyére. És ilyenkor fontos a csend, mert nekem bizony végig kell gondolnom, hogy mi miután jön. Közben sufnit nyitok, mert Zsolt a második kanyarban hozza fel a gyerekek utazóágyát, amiket felesleges behozni a lakásba. 
Utolsó kör: Zsolt elparkol a ház elől, elmegy a vacsoráért.
Vacsora: nagyszobában, kanapén, dobozból, persze lehetne mondani, hogy nem ideális, viszont finom, jóllakunk, és a gyerekek fáradtan mosolyogva minden átmenet nélkül elalszanak a The End felirat után, így nekik rendre felesleges a kikészített türcsi, de legalább tudom, hogy merre van a pizsamájuk.
És minthogy telihassal egy felnőtt nem tud olyan jót aludni, teregetés után el lehet indítani még egy mosást, mert akkor másnap már lehet is a szekrénybe gyömöszölni a megszáradt ruhákat. 
Küldetés teljesítve.

2012. november 19., hétfő

Gitáéknál III.

A pannonhalmi elémények után autóba szálltunk,de nem haza indultunk, hanem folytattuk a szokásos őszi kirándulásunkat és meg sem álltunk egy kis baptista imaházig, ahol Gitáék vártak minket. 
Hivatalosan szerda reggelig terveztünk maradni, és sokat elárul a vendéglátóink szeretétről, személyéről az, hogy eme esemény csak csütörtök délelőtt következett be.
Hogy hogyan lehet ennyi órát felnőttként végigbeszélgetni, gyerekként végigjátszani, nem tudom, de sikerült :) Még jó, hogy soha sem tervezünk semmilyen programot ezeknél a találkozásoknál, mert nem is férne bele semmi. Egy Bibliaórán vettünk részt közösen, amely különleges fénypontja volt a találkozásnak, jó érzés volt, hogy befogadtak minket, hogy ettük olvashattuk az Igét, együtt imádkozthattunk, és nem csak az étkezésnél ülhettünk egy asztalnál.
Kedden vendégek érkeztek, többen ismerhetiteket őket, Pepitáék. És az Úr egy újabb leckét tartogatott a számomra. Bizony, mint anya, szorulok még némi növekedésre, az udvaron indítottuk a találkozót, és Pepita ahelyett, hogy a szülő részleggel merült volna nyájas, termékeny, inspiráló beszélgetésbe, Gyertek haza ludaim, és hasonló játékoka kezdett el játszani a gyerekekkel. Naná, hogy az én fiaim voltak a farkasok, és a kisebb farkasnak annyira tetszett a hívó hang, hogy nem a ludak után szalad, hanem kitarát karral Pepita felé, és ölelte a lábát, mindez pár perccel azután, hogy megérkeztek. Pedig ezeket a játékokat én is ismerem, de még soha sem volt bennem, annyi, hogy elkezdjem játszani őket a gyerekekkel, mikor végre, sok esetben önző módon végre a szüleikkel beszélgethetek, mert az nekem olyan jó.
Ebéd után a második nyakleves, mert tudom, hogy a gyerekek általában jót játszanak, nem tartottam szükségesnek, hogy betelepedjek melléjük, Pepita, gyerekszoba, nemáááán. És ha kellett, játszott velük, ha kellett, csak ott volt. 

 

Jó kis imatéma;) kérem is azóta minden nap az Atyát, hogy formáljon, és kegyes, mert formál:) Azóta sokkalta többet játszunk a fiúkkal, sokkalt többet építek, autózok, ok, most nem bírkózom. És az életük minden területén meglátszik a változás. Fiúk, ugye a legtöbbször akkor hallgatnak az emberre, ha megvan a szemkontaktus, ha ott állunk, mióta többet jelen vagyok az életükbe, érdekes, a másik szobából is meghallják az aránylag halk kérést is. Én le vagyok döbbenve! Hiába, neveled a gyermeket a neki megfelelő módon! Ez nekik a megfelelő, és sajnálom, hogy eltértem az Ige útmutatásától, és hagytam, hogy az általam fontosabbnak ítélt dolgok lecsökkentsék a közös játék idejét. 
És persze lehet mondani, hogy azért eddig sem hanyagoltam el a srácokat, de nem akarom ámítani magam, érzékeltem a különbséget a két anyai viselkedés között. És hogy ez mennyire nem csak az anyák kiváltsága, ismerek még egy ilyen karizmával rendeklező embert, és ő egy édesapa!
Különös kegyelem volt még annak a megtapasztalása, hogy milyen egy nagyon egyszerű, gondokodó érdeanya, Gita. Aki ellátott kilenc embert étellek, mind egyszerű és nagyon finom volt, gondoskodott a szállásról, egyszerű volt és tökéletes, csuda jókat aludtunk, egy fürdő volt, egy wc-vel, mégsem volt soha sem fennakadás, és ismétlem, kilencen voltunk. Mert ez az egyszerű és bölcs asszony szépen gondosokodik házanépéről. És még a két iskolás napi tanulása sem maradt el, különleges élmény volt számomra Áron szlovák tanulása, hogy milyen szavakat tud már, és milyen szépen ejti őket, én csak pislogtam ki a könyvem fölül!
Hogy mikor megyünk megint feléjük, ősszel biztosan, és most látom csak igazán, hogy milyen rettenetesen nagy idő egy év!

2012. november 16., péntek

Bandász napok III.

A Szent András Evangelizációs Iskola ezévben is megrendezte a családi probramját, amelyen nem csak családosok vehetnek részt, hanem mindenki, aki ehhez a "családhoz" tartozik. A szolgálócsapat mellé jöhetnek barátok, közösségi- és családtagok. 
Voltak műhelyek, kérügma, megkülönböztetés, szórólap, meghívó készítés, ifjúsági szolgálat etc témákban két napra leosztva, délután pedig megnéztük a felújított Bazilikát, ahol Titusz mesélt, hogy mit miért úgy csináltak, ahogy. Én ekkor aldtam a srácokkal, de többeket kifaggattam, és mindenkit más ragadott meg, így még ha nem is hallottam az egészet, és csak fényképeket láthattam, mégis úgy érzem, hogy nem maradtam ki.
Gyerekeknek ismét volt ovi, ifi evangelizáció. Csak a műhelyek időpontja alatt, meg a szombati hosszabb Szentmise alatt, a vasárnapi pedig nagy zsibongás volt, hiszen majdhogynem több gyermek volt jelen, mint felnőtt.
Egy korábbi tézisem beigazolódni látszik, legalábbis ránk vonatkozóan. Éveken át figyelhettem gyerekvigyázóként családokat, és valahogy mindig azt tapasztaltam, hogy nagycsalád esetén nem az számít, hogy mekkora a legkisebb, hanem hogy mekkora a legnagyobb, és természetesen hogyan viselkedik.Eme pannonhalmi kirccanásokon pedig le tudom mérni a mi családunkat, hogy milyen évről évere ugyanott, egyazon csapattal, hasonló programmal. Amikor először voltunk, egy kurzuson, Bernát még kicsi volt, majd jöttek a Bandász napok, az elsőnél volt Kaleb pár hónapos. 
És ez az év volt eddig a legkönnyebb, annak ellenére, hogy nekem a gimnázium méretei elég megterhelőek voltak, lift ellenére azért kellett nem egyszer lépcsőzni, mosdóba elmenni kb annyi volt, mint a kisboltba elszaladni, hiába, másra van tervezve, de arra jól meg van csinálva. Bernát már teljesen önállóan közlekedett, a koordinátortól a gyerekek is halloták, hogy mi jön 10-20 perc múlva, és már kérdezték is, hogy akkor indulhatnak-e az oviba, vagy a tornaterembe, mikor merre. És a gyerekek szépen mentek. Kaleb vagy jött velünk, vagy az egyik gyerekvigyázó szedett össze egy-két hasonló gyermeket, és segített. Mi pedig el tudtuk pakolni a reggeli romjait, összeszedhettük a holminkat vagy nyugodtan befejezhettük, amiről beszélgettünk.
Kíváncsi lennék más tapasztalataira is hasonló témában, hogy hogyan élt meg hasonlókat, hogy hogya látja eme kérdéseket, szóval akiknek már van nagyobb gyermekük és összefutunk, lehet, hogy ki fogom faggatni ;)
 Ifjújásági részlet, Titusz atyával, háttérben pedig a fa, amit az oviban gyártottak, az én fiaim keze is rajta van.
 Az esti darts, ahogy egy bencés csinálja.
 Reggeli torna vége, némi levezető mozgással, a terem végében az anyukák kisgyerekekkel, kézben hordozóban csinálták, a gyerekek pedig, háát, nem értették, mi történt a szüleikkel ;) Mi ezután értünk le a terembe, jó látni, hogy Bernát tényleg megérkezett oda, ahova mondta, hogy elindul.
 Bazilika, az ambó és az oltár.
 Kérügma műhely az egyik kihülőben levő osztályteremben. A téma maga nem volt újdonság, de mindig jó újra hallani, és kíváncsi voltam a módszerre is, hogy az igazgatónk hogyan adja át az újaknak, egy órában összefoglalva, feldolgozva. Örülök, hogy bár már sok éve szolgálunk együtt, folyamatosan tanulhatok tőle.
 A tornaterem, másik műhely. Jó, hogy már annyian vagyunk, hogy egy osztályterem, még ha nagyobbacska is, már nem elég.
Zsolt  akolitusként jelen tudott lenni minden misén, amelyek nagyon áldottak voltak. Én csak egyen, a közös családin.
 Első esti vacsi, igyekszünk helyeszkedni, lányos családok mellé :)
Estétre kaptunk segítséget, így a forraltborozós, vetélkedős, pinpongos, darts versenyes nevetgélésekből sem kellett kimaradni, csak az éjszakai túra maradt el, mert a több napi eső után minden dagonya volt, bár én idén úgysem tudtam volna menni, legalább nem fájt a szívem :)
Jó volt együtt lenni a szolgálócsaláddal, olyanokkal találkozni, akiket évek óta nem láttunk, akikkel kölcsönösen tudutnk örülni egymásnak, hogy milyen szép kis család lett a másik. Közösen ünnepelni azokkal, akikkel egy a küldetésünk. Áldott volt, hogy nem csak a szolgálatban, de a szabadidőben is együtt akar lenni a csapat.

Első Bandász